Ritkán nézek tévét, leginkább evés közben kapcsolgatok a csatornák között. Általában nem találok nézhetőt, de ha mégis, akkor persze nem az elejétől látom a filmet. A múlt hét valamelyik napján találtam rá az egyik filmes csatornán A J. K. Rowling-sztori c. amerikai életrajzi filmre. 2011-ben készült, a rendező Paul A. Kaufman, a címszereplő Poppy Montgomery. Lehet, hogy nem jó film, nem is tudom mivel kell mérni egy film milyenségét - Oscar-jelöléssel vagy nézhetőséggel. Számomra az utóbbi volt; az ebéd mellé tökéletesen megfelelt, sőt a tányér kiürültével sem kapcsoltam ki.
Este pedig olvasni kezdtem az első könyvet, amit egyszer már sok évvel ezelőtt elkezdtem, de néhány oldal után érdeklődésemet vesztettem, és ezzel számomra hosszú időre le is zárult HP története. A Harry Potter-filmeket sem néztem meg, pedig családom tagjai próbáltak rávenni, hogy legalább a színészek miatt (Alan Rickman, Gary Oldman, Ralph Fiennes, Kenneth Branagh, Emma Thompson) nézzem meg, de sem ők, sem a névsor nem tudtak meggyőzni.
Másnap lóhalálában rohantam haza, hogy a sztori elejét is lássam.
A leginkább az ragadott meg a filmben a könyvvel kapcsolatban, hogy mielőtt elkezdte volna tényleges írni és még csak vázlatai, töredékei voltak, az utolsó könyv utolsó fejezete már készen volt. Ez valami zseniális; előre tudta, hogy majd évek múlva hova akar eljutni. Írom ezt úgy, hogy fogalmam sincs, mi az utolsó könyv utolsó fejezete, és mi minden történik közben. Majd megtudom, mert olvasom.
Másnap lóhalálában rohantam haza, hogy a sztori elejét is lássam.
A leginkább az ragadott meg a filmben a könyvvel kapcsolatban, hogy mielőtt elkezdte volna tényleges írni és még csak vázlatai, töredékei voltak, az utolsó könyv utolsó fejezete már készen volt. Ez valami zseniális; előre tudta, hogy majd évek múlva hova akar eljutni. Írom ezt úgy, hogy fogalmam sincs, mi az utolsó könyv utolsó fejezete, és mi minden történik közben. Majd megtudom, mert olvasom.
