2012. október 10., szerda

...amikor 17 éves voltam

... a fotója alapján, az éppen frissen megjelent kötetében, a fülszöveg helyén (borító behajtott szélén) megjelent fényképe láttán, beleszerettem egy szegedi születésű, nős, magyar-angol szakos tanárba - ez állt róla a kép alatt. A kicsiny méretű könyv az első megjelent elbeszélés-gyűjteménye (Látom, nekem kell lemennem).
Aztán jó sokáig, talán 10 évig nem hallottam róla, de amikor megjelent a következő regénye (Por), megvettem, mert Ő az a hosszú hajú, szemüveges író... (aki mindig vágyott egy hosszú  mondatra - ha nem is olyan cizelláltra, mint Prousté)

Az évek során megjelent számos regénye. József Attila- és egy sor más irodalmi díjat kapott, meg Köztársasági Érdemrendet, meg Babérkoszorút. A kortárs magyar irodalom neves írójaként említik, de ha hallom a nevét, nekem mindig az a szemüveges, hosszú hajú srác jut eszembe. Pedig azóta  tisztesen megőszült és a magyar kortárs irodalom ...
Amiért most eszembe jutott, olvastam tőle egy idézetet, ami számomra legérdekesebb munkájában, egy újságregényben (Kölcsön Idő) jelent meg. Ez egy képzeletbeli folyóirat, melynek egymást követő számaiból, folytatásos cikkeiből bontakozik ki a regény. Legutóbbi munkája tavasszal, a Könyvhéten jelent meg (Bartók). 

„Ha koffein és cigaretta nélkül el tudod kezdeni a napot, mindig kedves vagy bármelyik tagod fájjon is, és minden nap képes vagy ugyanezt megtenni, megérted, hogy szeretteid épp most nem tudnak időt szakítani rád, egy gazdag barátot nem szeretsz jobban egy szegénynél, hazugságok nélkül szembe tudsz nézni a világgal, a feszültséget képes vagy legyőzni orvosi segítség nélkül, ha tudsz lazítani pia vagy fű nélkül, őszintén elmondhatod magadról, hogy nincs benned előítélet fajta, nem, bőrszín, nemzetiség, politikai hovatartozás iránt, akkor majdnem elérted a fejlődésnek azt a szintjét, ahol a kutyád áll.” 
Temesi Ferenc - Kölcsön Idő