Tavaly március elején Sopronban, az út mellett láttam a csupasz ágakon pompázó sárga virágokat. Nem is tudtam milyen bokor lehet, csak azt éreztem mosolyogni kell tőle. Némi internetes segítséggel nevet is kapott a csoda: téli jázmin.
A Sakura ünnep, a japán cseresznyefa virágzás minden évben a Füvészkertbe csalogat, és ilyenkor a közelben lévő dísznövény kertészetben (FitoLand - mert nagyon szeretem - szép növények, kedves kiszolgálás, baráti áron) veszem meg első növényeimet, hogy aztán pár hétig rendszeresen visszajárjak minden tavasszal (meg ősszel is), amíg egyszer majd kicsi erkélyünk véglegesen kicsinek bizonyul.
Itt láttam meg közel egy éve, április elején, az akkor már elvirágzott, lombosodó, de még néhány szépséges virágot őrző, konténerbe ültetett kis cserjét; nem volt kérdés, hogy hazahozom.
Nem mondhatnám, hogy jól elfértem tőle, többször akadtam fenn az ágakon, tört is le belőle nem kevés, de végül a vártnál jobban beilleszkedett a panel környezetbe.
Ősszel, lombhulláskor sokszor gondoltam rá, hogy majd télvégén kiderül meghonosodott-e.
És igen, eljött az idő, néhány napon belül virágba borul. Hét elején, amikor újra fagyni kezdett, nagyon aggódtam, mert akkor már szép kövér rügyecskék lepték el az ágakat. Igen ellenállónak bizonyult, szerencsére nem történt semmi baj. A ma reggeli finom napsütés pedig kipattanásra serkentette a legbátrabb bimbókat.
Kedvencem, a gyönyörűséges hóvirág már virít sok helyen, lassan az erkélyen is csodálhatom. Másik nagy kedvencem, amit még sajnos nem tudtam betelepíteni, a koria lonc is hamarosan kinyílik az iskola udvarán. Semmihez nem hasonlítható finom illatát annyira szeretem, ha parfüm készülne belőle, egész nap locsolnám magamra...:D
