...mert úgy gondoltam nem ártana némi hasizom-erősítés.
Azt nem mondom, hogy egyszerű volt a hazaszállított dobozból labdát varázsolni, eltelt egy jó kis idő, mire az eredeti funkciójára is használhatatlan bicikli-pumpával gömböt varázsoltam belőle.
Mivel nem bíztam a hatásában és ismerve a sportban való kitartásomat, egy olcsóbb terméket választottam, hogy utólag majd ne bánjam a kidobott pénzt, így nem volt hozzá se dvd, se könyv, a netről néztem néhány gyakorlatot. De igazából, csak ismerkedtem a labdával, és mondhatom, nagyon összebarátkoztunk.
Amit elsőre felfedeztem, hogy nagyon jó rajta ülni. Valószínűleg sokat fogok így olvasni. Gépnél sajnos nem tudom használni, mert az asztalhoz alacsony.
Hason, háton fekve próbálkoztam néhány lábemeléssel, ami nem annyira egyszerű az egyensúly megtartása miatt. Viszont lényegesen könnyebb és kellemesebb felüléseket csinálni, mint talajon, és mivel a hátrahajlással egyúttal a nyújtás is megoldott, gondolom eredményes is lehet.
Egy félórás tornázgatás után, meglepetésként hatott, hogy egészen máshogy érzem magam. Mintha kaptam volna egy új gerincoszlopot. Valahogy könnyedebben, lazábban ment a mozgást. Eléggé örültem, mert ha picit is jobban érzem ennyitől magam, már megérte.
És még hozzá kell tennem, hogy átaludtam az éjszakát, valószínűleg forgolódás nélkül, mert reggel, amikor felébredtem az ébresztések (kettő van) előtt, egy pillanatnak tűnt az eltelt idő. Kihasználtam a korán kelést és picit megint "hemperegtem" a labdán, talán tíz percet. És hihető vagy nem, de így van, sokkal egyszerűbb, természetesebb a járás, de még a levegővétel is más. És nem recseg-ropog a nyakam.
Azt hiszem, az lehet a titka, hogy a labdán fekve olyan szinten tudom elengedni a testem, ahogy máshol nem, még a vízben sem, hiszen ott a felszínen kell tartanom magam. Itt pedig, megtart a levegő, teljesen tehermentesítve van a gerincem.
Meg kell állapítanom, ez nagyon jó ötlet volt tőlem. Puszi magamnak.
