Úgy közel fél éve otthagytam a
munkahelyem, mert úgy láttam jónak. Nem ment jól a cégnek, és már nem is
nagyon szerettem ott dolgozni. Igazából a munkámra se volt szükség.
Megegyeztünk, eljöttem. Akkor még éppen jártam fotótanfolyamra. Azt
terveztem, amíg azt befejezem, nem keresek másik munkahelyet, három
hónap alatt lesz időm az angollal is foglalkozni, és elkezdtem
varrogatni. Aztán ez utóbbira annyi időt, energiát fordítottam,
hogy lassan kitöltötte az egész napomat.
Úgy
határoztam, próbálok valamennyi pénzt is keresni ezzel, de azért ez nem
olyan egyszerű. Adószámot kellett kérnem, amit szerencsére meg is
kaptam, így lehetőségem van időnkét eladni általam készített terméket.
Az volt a terv, hogy egy-egy kézműves vásárra kiviszem a varrományaimat.
A tavasz épp megfelelő időnek látszott.
De
egyik reggel egy ismerősöm munkát ajánlott. Elmentem, megnéztem, és
hétfőn dolgozni kezdtem. Olyan területen, amihez egyáltalán nem értek.
De mivel minden tanulható, nem aggódtam.
Máig. Biztos, hogy érdemes ezt csinálnom, ez az én utam?
Bele
azért vágtam, mert nem én kerestem, a sors dobta, annak meg oka van.
Valami célból kaptam a lehetőséget, nem engedhettem, hogy elmenjen
mellettem. De a három nap nem győzött meg arról, hogy lesz haszna ennek a
munkának. Nem látom, hogy majd valami nagy örömet, elégedettséget
hozna, meggazdagodni meg nyilván nem fogok. Esetleg kicsit javítok az
alaposan megkopasztott bankszámlámon. De ennyiért érdemes? Tegnap még
lelkes voltam, ma meg már inkább csak fáradt. A munkán kívül semmi másra
nem jut idő, kedv még annyi se. Éjszaka rosszul alszom, és nincs
étvágyam. A hangulatom, na az pocsék. A múlt héten még egészen vidám és
derűs voltam, csöppet nem aggódtam semmi miatt. Mára ez tovaszállt. Csak
gépiesen megyek, végzem a munkám, ami nem úgy megy, mint szeretném,
jövök, itthon is próbálom ellátni a dolgaimat, de hamar a nap végére
érek.
Tudom, hogy más is, és ők se. De én miért? És én miért ne?
Megrendeltem
Steve Jobs inspiráló idézeteiből szerkesztett könyvet, és ma el is
hoztam a boltból. Abban találtam egy ideillő gondolatot:
Az
időtök véges, ne pocsékoljátok arra, hogy más életét élitek. Ne
bénítson meg titeket a dogma, hogy mások elvei szerint kell élnetek. Ne
hagyjátok, hogy mások véleménye, elnémítsa a hangotokat. És ami a
legfontosabb: bátran kövessétek a szíveteket és a megérzéseiteket. Mert
azok már tudják, kik is akartok lenni valójában. Minden egyéb
másodlagos. (Steve Jobs 2005)
