Az úgy kezdődött, hogy elővettem egy csomag spagettit, aminek ki volt rágva a csomagolása. Te jó ég, egerünk van!
Kipakoltam az egész kamrát, és bizony volt kár, összerágott csomagolás, egérürülék rendesen. Minden szemétbe és dobozokba került, a polcokra pedig kartonlapok ragaccsal és dióval, keksszel, csaliként.
És vártunk. És nem történt semmi. Egy hét után meguntam a dolgot, elmentem egérriasztóért és hoztam egy élve befogó csapdát is. (Innen, ilyet.)
A szekrényt kitakarítottam, mindent zárható üvegekbe és dobozokba tettem és visszapakoltam. A riasztó a konnektorba, a csapba a konyhába és a biztonság kedvéért a ragacsos kartonok a szobákba kerültek, mert az egyikben szintén találtunk rágcsálást és nyomokat. A csalik sora kiegészült száraz kutyatáppal, mert azt állítólag nagyon szeretik az egerek.
És továbbra sem történt semmi. De azért biztos voltam benne, hogy az egér nem ment messzire, mert miért tette volna?
Úgy gondoltam nem elég hatékonyak a csalik és a ragacsos csapdákban sem bíztam. Ideje volt még több élve fogót beszerezni, és bekeményítettem, kell hagyományos egérfogó is az erkélyre, mert ott már évek óta észlelünk nyomokat, de amíg csak ott garázdálkodott, nem bántam igazán, a lakás már más tészta.
 |
| Élvefogócsapda, egérfogó az FK-Farm KFT-től |
Amint hazaértem a boltból, szemétbe kerültek a ragacsok és elhelyeztem az új szerzeményeket, csaliként - és szerintem az a siker titka - mogyoróvajat használva.
Leültem filmet nézni. (Elkezdtem a Vészhelyzetet, 15 évad, eltart egy ideig). Fáztam, elővettem a folyosón lévő gardrobból a melegítőfölsőmet.
Ki volt rágva a zsebe!!!!
Egyből melegem lett, abban a szekrényben vannak a
télikabátok, bőrdzseki, és sok más egyéb kedves ruhadarabom. Szóval frászt
kaptam. Elkezdtem kipakolni, és egy táskán kívül, amit gyakorlatilag
teljesen szétrágott, meg a melegítő, amit már tudtam, ennyi volt a kár. Amikor
kiszedtem mindent, láttam meg és jutott eszembe, hogy itt a falon van egy lyuk,
azt azért fúrtuk, hogy a hálózati kábeleket át tudjuk hozni a nappaliból.
Szerintem ezen keresztül közlekedett a kis dög. És ahogy idáig jutottam
gondolatban, már hallottam is a zörgést az étkezőből, belement az egyik
csapdába.
Fogtam egy szemetesvödröt, meg a fényképezőgépet,
meg akartam örökíteni a drágát. Szépen beleborítottam a vödörbe. Hát komolyan
mondom egy nagyon édes jószág, helyes kis szürke bundás, két gombszemű
cukorfalat. Sajnos lefényképezni nem sikerült, mert először körbefutott, utána
ugrálni kezdett, egyre magasabbra, láttam, hogy ennek fele sem tréfa, valamit
gyorsan a vödör tetejére kell tenni, hogy ki ne ugorjon, de semmi olyasmi nem
volt a kezem ügyében. Megráztam kicsit, hogy nyugton maradjon, kb 1 másodpercig
mozdulatlan volt, aztán kezdte újra, és egyszer csak már a vödör peremén
egyensúlyozott, 30 cm-es a vödör, lemértem utólag, és már le is ugrott.
He-he, én se most jöttem a 6.20-sal, számítottam rá, hogy valami galiba beüthet, úgyhogy mindezt a kádban csináltuk (mármint ő a kádban, én nem), elfutni nem tudott, de elképzelni sem tudtam, hogy fogom
nyakon csípni, és hét szomorú, most jön a horror, felkaptam egy műanyag lavórt és agyoncsaptam.
Sajnáltam, mert helyes volt, de annyi bosszúságot és kárt okozott, hogy
örülök, hogy végre megszabadultunk tőle, még ha ilyen csúnyán is. Bezacsiztam
és levittem a kukába.
Szépen betapasztottam a lyukat, gipsz hiányában fugázó anyagot és apró kavicsokat használtam, remélem megköt annyira, hogy ne tudja átrágni magát, ha lenne még egy egerünk.
Kis idő múlva, még nem is végeztem a visszapakolással, a párom izgatottan
kérdezi: mekkorát szól a csapda, mert hallott egy csattanást az erkélyről. (Meséltem
neki, hogy amikor hazahoztam,kipróbáltam, hogy mekkorát üt, és egy
evőpálcikával nyúltam az érzékelőhöz, kitépte a kezemből és akkorát durrant,
mint egy puska.)
És valóban, volt egy második halott egerünk is. Ez a jószág kisebb volt és nem olyan szép, mint az
első. Őt is elvittem utolsó útjára.
Hihetetlen, hogy majd két hétig próbálkoztunk a
ragaccsal, kutyatáppal, dióval, keksszel, ez mind volt a ragacs közepén, valami
csak bejön, az élvefogóban meg kolbász volt és kutyatáp. És semmi. A mogyoróvaj,
két órán belül meghozta az eredményt. Hát, tudnak élni a mai egerek!
Állítólag tuti módszer az egerek ellen
Állítólag tuti módszer az egerek ellen
