A használatos fényképezőgépemet (egy Panasonic) szeretem, már nem fiatal darab, de jól kijövünk egymással. Egyetlen problémám, hogy mérete és súlya miatt mindennapi használatra nem alkalmas. Amikor okos telefonom lett, úgy gondoltam az megfelel majd arra a célra is. Hamar rájöttem, hogy annyira nem okos. Bizonyos dolgokat lehet vele rögzíteni, de nem az igazi.
Rendszeresen látogatni kezdtem az egyik bolt honlapját és válogatni kezdtem a gépek között. Hosszú idő telt el, mire a kedvemre való gép és ár összetalálkozott, de akkor úgy döntöttem mégsem, inkább még várok és majd ha az a Nikon...
A várakozással a kedvem is elment és anyagilag is megfontoltabb lettem, egészen addig, amíg megláttam az Olympus VR-310-et nagyon olcsón (amit azóta sem értek, vajon miért kerül a fekete 3000 Ft-tal többe, mint a piros vagy a lila?). Többször mentem el megnézni, megfogdosni, de valamiért nem tudtam rászánni magam. Valamiért = Nikon. Sajnos az a Nikon...
Ma végre döntöttem, és igen határozottan elindultam a legközelebbi bevásárlóközpontba 310-est venni. És az történt, hogy nem volt - se piros, se fekete, se semmilyen.
De ha már ott voltam, kicsit nézelődtem, az egyik Olympust bekapcsoltam. Az eladó segítségét ajánlotta, mondtam mit keresek, mondta nincsen.
Viszont ajánlotta a kezemben lévőt, akkor vettem csak észre, hogy alig drágább, mint a másik, de én nem nagyon akartam többet fizetni. Megköszöntem a segítséget és távoztam. Nem mentem messzire, az egyik bolt előtt belesüppedtem egy hatalmas fotelba, a telefonom és az internet segítségével arra az elhatározásra jutottam, hogy vissza kell mennem és meg kell vennem az Olympus SZ-10 készüléket. És így lett.
