Évek óta járnak az ablakomba kosztolni a cinkék. Nem csak télen, amikor szezonjuk van, néha váratlanul feltűnnek nyáron is, kora ősszel, késő tavasszal, most is. Ha nem gondolkodom előre, néha nem is könnyű nekik napraforgót szerezni. Emlékszem egyik évben az állatkereskedésben furán nézett rám az eladó, amikor szeptemberben meséltem neki, hogy bizony nálam már kopogtatnak, verik a rácsot, követelik a magot.
Minden évben elhatározom, hogy végre kapnak egy szép etetőt, de még sosem panaszkodtak, úgy tűnik elégedettek az instant teás dobozzal, valahogy mindig elfelejtődik. Ráadásul, mivel ez átlátszó, tökéletesen jól meg figyelhető vasárnap reggelenként az ágyból, hogyan turkálnak, válogatnak a magok között, ahogy szanaszét repkednek a nem megfelelő falatok és maghéjak.
Valamelyik reggel a virágok locsolása közben vettem észre. hogy bizony már eléggé megviselte az időjárás a doboz tetejét, ráférne egy kis felújítás.
A gondolatot tett követte, némi zöld festék és egy általam napraforgósnak nevezett mozaik került rá. Középen napraforgóvirág, körülötte az ég és víz kékje, a szélén pedig a föld (fekete) és nap (sárga) öleli körbe, zárja egésszé. (Jól ki van találva.)
Tegnap ünnepélyesen átadtam felhasználásra a felújított szotyi-büfét. A vendégek fel is avatták, igaz, csak leették a hálós etetőből kiszóródó morzsákkal, de mint az egység üzemeltetője, elmondhatom: elégedett vagyok. Örülök, ha jönnek.
Tegnap ünnepélyesen átadtam felhasználásra a felújított szotyi-büfét. A vendégek fel is avatták, igaz, csak leették a hálós etetőből kiszóródó morzsákkal, de mint az egység üzemeltetője, elmondhatom: elégedett vagyok. Örülök, ha jönnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése