Meg egy üveg málnabort is.
A bogyósgyümölcsöknek minden formájához vonzódom. (Az irodalmihoz is, Háy János - A bogyósgyümölcskertész fia c. kötete olvasva is, hallgatva is (Rátóti Zoltán) - meghatározó élmény.)
Tehát elmondhatom, jelentős bogyósgyümölcs fogyasztó vagyok.
Most van a jó világ, hiszen idényük van. Málna és ribizli minden mennyiségben vehető és ehető. Szívesen is eszem őket magukban, vagy joghurtba keverve, néha kiegészítve valamilyen gabonapehellyel. Süteményeket is előszeretettel választok miattuk (ma a cukkini leves után az egyik kedvencemet, mákos ribizlis szeletet ettem). A téli, "nehezebb" napokra a fagyasztót szoktam teledobozolni a finom, napérlelte bogyókkal. Némelyikből lekvár, jam is készül. Egyszóval mindenhogyan, minden módon és formájukban rajongójuk vagyok.
Málna pálinkát is itattak már velem, azt hiszem, ez az állapota a gyümölcsnek kicsinyt távol áll tőlem, de a bort kíváncsian várom, csak alkalmat kell találni a kinyitására. Azért a meggyborban valamivel jobban bízom, úgy gondolom, ő tetszeni fog nekem.


Most, hogy belegondolok, nem
is tudom, létezik-e egyáltalán szederbor. Pedig én a fejemben a zamatát is ismerem. Nem azért mert ittam, hanem mert olvastam. Joanne Harris könyvei közül számomra ez a legkedvesebb (2000-ben írta, a talán legnépszerűbb és legismertebb Csokoládé után.) Sok éve olvastam, és most, hogy kaptam egy üveg meggybort (és málnát is), újra levettem a polcról.