2012. június 26., kedd

...kaptam egy üveg meggybort

Meg egy üveg málnabort is. 
A bogyósgyümölcsöknek minden formájához vonzódom. (Az irodalmihoz is, Háy János - A bogyósgyümölcskertész fia c. kötete olvasva is, hallgatva is (Rátóti Zoltán) - meghatározó élmény.) Tehát elmondhatom, jelentős bogyósgyümölcs fogyasztó vagyok.
Most van a jó világ, hiszen idényük van. Málna és ribizli minden mennyiségben vehető és ehető. Szívesen is eszem őket magukban, vagy joghurtba keverve, néha kiegészítve valamilyen gabonapehellyel. Süteményeket is előszeretettel választok miattuk (ma a cukkini leves után az egyik kedvencemet, mákos ribizlis szeletet ettem). A téli, "nehezebb" napokra a fagyasztót szoktam teledobozolni a finom, napérlelte bogyókkal. Némelyikből lekvár, jam is készül. Egyszóval mindenhogyan, minden módon és formájukban rajongójuk vagyok. Málna pálinkát is itattak már velem, azt hiszem, ez az állapota a gyümölcsnek kicsinyt távol áll tőlem, de a bort kíváncsian várom, csak alkalmat kell találni a kinyitására. Azért a meggyborban valamivel jobban bízom, úgy gondolom, ő tetszeni fog nekem. 

Sajnálom, hogy szederbort nem kaptam... Nem volt. Talán az összes bogyós közül ő a legkedvesebb. Nekem egy csoda a hatalmas, sötét színű, édesen fanyar gyümölcs, bármennyit meg tudnék enni belőle. Még nem érik, de már hamarosan. Minden évben álmodozom arról, hogy az érési idő véletlenül pont Agárdon érjen, van ott egy hatalmas szedres, de ezidáig még nem alakult úgy. 
Most, hogy belegondolok, nem is tudom, létezik-e egyáltalán szederbor. Pedig én a fejemben a zamatát is ismerem. Nem azért mert ittam, hanem mert olvastam. Joanne Harris könyvei közül számomra ez a legkedvesebb (2000-ben írta, a talán legnépszerűbb és legismertebb Csokoládé után.) Sok éve olvastam, és most, hogy kaptam egy üveg meggybort (és málnát is), újra levettem a polcról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése