...megint túl vagyok egy vizsgán

Most semmi vicces élmény nem kapcsolódik a dologhoz. Igazán nagy szerencsém sem volt, vagy talán mégis...

Nem mondanám, hogy nem készültem rendesen, inkább azt, hogy kapkodva. De fektettem bele energiát, azt nyugodtan állíthatom. Egyetlen olyan tétel volt, amit képtelen voltam még végig olvasni is. Úgy döntöttem, nem kínlódok vele, azt majd nem húzom ki és kész.
Hajnalban, öt óra körül, teljesen megmagyarázhatatlan okból felébredtem. Láttam, hogy még nem kell kelni, de ha már úgyis ébren vagyok, úgy döntöttem, kéne egy kevés energiát fordítani arra a 17-es tételre. Elolvastam, aztán szépen visszaaludtam.

A vizsga folyamán a szereplésemmel elégedett voltam, volt amit kiválóan, volt, amit inkább döcögősen, de mindenképpen megfelelő szinten produkáltam. 

Elérkeztem az utolsó modulhoz, és belenyúltam. Kihúztam azt a bizonyos 17-es tételt. 

Nem állítanám, hogy büszke vagyok magamra, de legalább néhány konkrétumot (szerintem elég keveset) tudtam mondani - hála a hajnali felriadásnak.

Szóval, mégiscsak szerencsém volt. Bár az igazat megvallva, az lett volna az igazi, ha legalább még egyszer átolvasom a tételt. Valószínűleg most jobb szájízzel mondanám,  mennyire jól sikerült megint a vizsga. Mert még így is jól sikerült. Nagyon is. (Örülök ám nagyon!)

...Bosnyák téri élményemet

Első vizsgámon sikeresen túl lettem. Azt most szerényen elhallgatom, mennyire jól sikerült, de csak azért, mert nem annyira a tudásomat, mint inkább a szerencsémet tükrözi az eredmény. Nem mintha nem készültem volna fel rendesen, de azért volt olyan, ami még véletlenül sem maradt meg a memóriámban. 

Azt azonban elárulom, hogy mindenki sikeres vizsgát tett, ebből következik, hazafelé nem kicsit voltunk jókedvűek, lelkesen cserélgettük élményeinket. 

Vidámságunkat csak fokozta, amikor a buszra várakozva észrevettük, hogy a megállóban állók egy része gyanúsan méregette három főre apadt csoportosulásunkat, majd kicsit távolabb is húzódtak tőlünk. És amikor végre megérkezett a jármű, nem szálltak fel. Rá kellett jönnünk, hogy fehér blúzos, sötét szoknyás társaságunkat BKV ellenőröknek nézték. 

Ez úton üzenem a 32-es busz utasainak: semmi pánik, csak vizsgáztunk. Még háromszor jövünk. További szép napot és eseménymentes utazást! 

(Tök fura, hogy most nem kell idegesen könyvekben és füzetekben lapozgatnom, különböző színű szövegkiemelőkkel vonalaznom, és megjegyezhetetlen szavakat mantráznom. Persze nem tart sokáig ez az állapot, 19-én újabb futam.) Ittam a meggyborból. 

Vagyis majdnem megittam a meggybort.