Nem mondanám, hogy nem készültem rendesen, inkább azt, hogy kapkodva. De fektettem bele energiát, azt nyugodtan állíthatom. Egyetlen olyan tétel volt, amit képtelen voltam még végig olvasni is. Úgy döntöttem, nem kínlódok vele, azt majd nem húzom ki és kész.
Hajnalban, öt óra körül, teljesen megmagyarázhatatlan okból felébredtem. Láttam, hogy még nem kell kelni, de ha már úgyis ébren vagyok, úgy döntöttem, kéne egy kevés energiát fordítani arra a 17-es tételre. Elolvastam, aztán szépen visszaaludtam.
Hajnalban, öt óra körül, teljesen megmagyarázhatatlan okból felébredtem. Láttam, hogy még nem kell kelni, de ha már úgyis ébren vagyok, úgy döntöttem, kéne egy kevés energiát fordítani arra a 17-es tételre. Elolvastam, aztán szépen visszaaludtam.
Elérkeztem az utolsó modulhoz, és belenyúltam. Kihúztam azt a bizonyos 17-es tételt.
Nem állítanám, hogy büszke vagyok magamra, de legalább néhány konkrétumot (szerintem elég keveset) tudtam mondani - hála a hajnali felriadásnak.
Szóval, mégiscsak szerencsém volt. Bár az igazat megvallva, az lett volna az igazi, ha legalább még egyszer átolvasom a tételt. Valószínűleg most jobb szájízzel mondanám, mennyire jól sikerült megint a vizsga.
Mert még így is jól sikerült. Nagyon is. (Örülök ám nagyon!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése