... elégedett vagyok a világgal :)

Az úgy kezdődött, hogy a két kiskutya ugra-bugrált, szőrölt, porolt a szobában. Széttéptek és teljesen kibeleztek egy plüsst, amitől a padlószőnyeg (a még meglévő, utolsó padlószőnyeg) téli csata utáni területnek tűnt. Picit húztam a szám, de nem túlságosan aggódtam, majd felporszívózok, ha hazamennek.

Ahogy kiléptek az ajtón, mentem is takarítani. Illetve mentem volna, ha a porszívó is úgy akarta volna. A legutóbbi használatakor olyan tökéletesen sikerült visszacsévélni a kábelt, hogy nem volt hajlandó kijönni a helyéről. Húztam, rángattam, feszegettem, de 20 cm-nél hosszabb semmiképp sem akart lenni. Pedig muszáj volt eltüntetnem a csatateret. Nagy nehezen találtam egy olyan hosszabbítót, ami segített szorult helyzetemen, és sikerült rendet tennem.

Ám a régóta halogatott 'új porszívót kell venni, mert a réginek beteg a gégecsöve, a keféje (és most már a vezetéke is)', nagyon esedékes lett.

Hosszú válogatás, és tanakodás után sikerült kiválasztanunk, ami minden feltételünknek megfelelt. Nekem nem volt sok elvárásom, csak, hogy porzsák nélküli legyen, mert elég volt a sosem lehet olyat kapni problémából, plusz minek tároljam a szemetet, ha azonnal kiboríthatom. Kompromisszumot a szívóteljesítménynél kellett kötni, a fogantyún található kezelőgombokért, de ahogy hazaértünk beigazolódott, hogy jól tettük, mert nagyon kényelmesen változtathatom, a szívás erősségét a hüvelykujjamnál található gombok segítségével. 

Szóval a porszívó bevált, ez már elég ok az elégedettségre, de ezért nem ültem volna billentyűzet elé. Még a boltban, ha már ott voltunk, megnéztünk más háztartási eszközöket is, és a kávéfőzőknél akadtam rá a Római mogyorókávéra. Mondanom se kell, hogy rögtön a kosárba került. 

Ez egy különleges, langyos pörköléssel készült arabica kávé, amit pihentetés után beleforgatnak a Róma közelében lévő, Viterbo tartományban érlelt mogyoró sűrű főzetébe, hogy a kávészemek magukba szívják a finom aromát. 

Az illata mámorító! Régi, kézi darálóval daráltam, már ez élvezetet okozott. :) Persze erre reggel, ébredés után, nem lennék képes, de egy délutáni, nyugodt ráérős kávézás, mindent megér.  Az útmutatás szerint a kávét főzhetjük bárhogyan, kivéve nagynyomású espresso gépben, mert az megöli a kávépórusokba zárt mogyoró aromáját. A titok és egyben aranyszabály, hogy csak az édesített, meleg tej kelti életre a mogyoró ízeit és illatát. Az arány egyharmad tej, kétharmad kávé, de lehet fele-fele is, barnacukor vagy méz édesítéssel. (Ismereteimet a csomagolásról szereztem.)
Az eredmény magáért beszél. Igazából nem is akkor, amikor iszom. Ezt már tapasztaltam máskor is, nagyon jó kávék esetében. Finom, elégedett vagyok miközben fogyasztom, de az igazi jó érzés később jön, amikor már csak az emléke van a számban és a fejemben, hmmm, de jó volt ez a kávé! Na, ez pont ilyen.

Biztos vagyok benne, hogy máskor is fogok ilyet venni, szívesen kínálok vele vendégeket, de magam is boldogan kortyolgatom majd délutánonként, egy jó könyv vagy film társaságában.

Mindig is kávéfüggő voltam. Most arra is rá kellett jönnöm, hogy igazán elégedetté tud tenni egy nem túl felemelő házimunka, lásd porszívózás, ha utána egy kellemes kávé segít feledtetni a munka fáradságos részét és kiélvezni eredményét. Szóval... elégedett vagyok a világgal - legalábbis a porszívózással és kávézással kapcsolatos részével...