...nehéz megfogalmazni

... az ember miért rajong egy színészért.

Szeretheti a külsejét, a hangját, a szerepeiben nyújtott alakítását. De az igazi az, amikor nem az jut eszünkbe a színházi előadást nézve, hogy milyen jól játssza ezt a szerepet, hanem az az érzésünk, ő ott a színpadon pontosan az a személy, akiről a darab szól. Sok ilyen példát tudnék említeni, de ez most Pogány Juditról jutott eszembe a Tóték után. 

Az előadás alatt többször is elámultam azon, ahogy Tótné reagál a többiek mondataira. Nem mindig szóval, hanem egy-egy gesztussal, arcjátékkal, szem- szájkerekedéssel. Nem volt üresjárat, az egész előadást végigdolgozta (bár a darabhoz szervesen nincs köze, nekem Ascher Tamás jutott eszembe, az ő rendezései ilyenek, ott jellemző, hogy a színészek végigdolgozzák a darabot, kettőjük munkakapcsolata pedig ismert). 

Néhány évvel ezelőttig nem rajongtam különösebben Pogány Juditért, csak Koltai feleségeként tartottam nyilván magamban, és erre igen rányomta a bélyeget, hogy őt picit sem kedvelem, unalmas, sablonos alakításai miatt. Viszont már ebben az időben is elragadtatással nyilatkoztam néhány filmbeli karakterért (Csinibaba - Terike, Zimmer Feri - Vilma, Eldorádó - Rózsi,... Kalandorok).

Az Örkény Színház gyakori látogatása lehetővé tette, hogy megismerjem igazi művészetét, és nem volt menekvés, rajongóvá váltam. Láttam Őt (némelyikben többször is) a Vízkeresztben piros bohócorral, a Különóra házvezetőnőjeként, a Finitoban Blondin Gáspár anyósaként, a Hülyéjében férfiszerepben, a Jógyerekek képeskönyvében az ujját szopó Konrádkaként, a Dúl-fúl, és elnémulban ápolónőként, legutóbb a Viharban a légies Ariel szellemként és most a Tótékban (valamint a Katonában az Elnőknőkben). Valamennyi kimagaslóan jó alakítás. Rendszeresen véleményezem a naptáramban a látott darabot, és Pogány Judit neve mellé mindig felkiáltójel kerül. Majdnem kimaradt a Macskajáték, ahol Orbánné egyik monológja alatt, bizony, nekem is elindulnak a könnyeim. Kedvencem a Nézzünk bizakodva a jövőbe felolvasó előadásban az Ő tolmácsolásában Örkény A végzet c. egypercese.

Tervben van, hogy a Pinceszínház Pedig én jó anya voltam előadásában is lássam, ki nem maradhat. Meg még ahol lehet... nagyon-nagyon sokáig.

(fotók az Örkény Színház oldaláról)