Hadd mondjam el...: ...31 előadást láttam a Nemzetiben

Egy ideje, csak úgy a magam gyönyörűségére, minden színházi évad végén áttekintem, hogy mi mindent láttam az év folyamán. Most is megtettem, mert már nincs több jegyem, bár még tervezem egy előadás megnézését a Katonában, ha sikerül állójegyhez jutnom. :)

Ha már úgyis számot vetettem, ránéztem külön a Nemzeti Színházra, sajnos ideje, és aktualitása van az összegzésnek.

2008. október 27. és 2013. május 11. között 31 előadást láttam a Nemzetiben. Azt gondolom, mindent, amit fontosnak tartottam. Néhány tartozásom maradt ugyan magammal szemben, mert volt, amit mindig beelőzött valami, így maradt ki A jég. Volt, amit addig halogattam - A sirály, hogy mire észbekaptam, már minden jegy elkelt két hónapra előre, és ekkor kezdődött a színház és jegyvásárlás körüli hisztéria, és így nem sikerült megnéznem. Ugyanez okból nem láttam a Bányavirágot, a Hazafit és az Amphitryont. Azt hiszem ezeken kívül mindent láttam, ami érdekelt.

Egyetlen olyan előadás volt, a látottak között, amit nem szerettem, de ezt nem én választottam, társasággal mentem, ők vették a jegyet. (Nem lenne tisztességes, ha megnevezném a darabot, voltak benne nagyszerű alakítások.)

Szóval, amit láttam és ahányszor, alfabetikus sorrendben:

III. Richard, A tanítónő, A velencei kalmár, Angyalok Amerikában, Ármány és szerelem, Az ember tragédiája (2), Bánk Bán Junior, Buborékok, Egyszer élünk, Én vagyok a Te (3), Hamlet, Három nővér, Hermelin, Jeremiás, avagy az Isten hidege, Jó estét nyár, jó estét szerelem, Lear (2), Magyar ünnep, Mein Kampf, Mephisto, Szent Johanna, Úri muri (5),Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból, Vasárnapi ebéd – felolvasó színház, Vesztegzár a Grand Hotelban.

Persze ezek között van olyan, ami nem Alföldi igazgatása alatt készült, és van, amit nem néztem meg a kezdetekben. Ahogy azt már máshol is írtam, nem szerettem, amikor Jordán Tamás helyett Alföldi lett az igazgató. Amikor megfelezte a társulatot, felháborodtam. Aztán amikor észrevettem, hogy már alig járok más színházba, és szinte minden előadást megnézek, rá kellett jönnöm, nagyon szeretem Alföldit és a Nemzetit, így együtt.

Sok színészt itt ismertem és szerettem meg igazán. Molnár Piroska, Schell Judit, Kulka János, Znamenák István, Udvaros Dorottya minden darabban emlékezetes marad számomra. Megtudhattam, hogy igazi nagy művész Stohl András, László Zsolt. Szinte mindenben szerettem Hevér Gábort, Radnay Csillát, a fiatalokat: Fehér Tibort, Farkas Dénest, Szatory Dávidot. Láthattam Törőcsik Marit és Sinkó Lászlót. És akiket már sajnos nem láthatok máshol: Garas Dezsőt és Hollósi Frigyest. Örültem, hogy ide szerződött Nagy Zsolt, Tenki Réka, és micsoda öröm volt látni a Kalmárban - Gáspár Sándor. És akiket még nem említettem: Básti Juli, Bodrogi Gyula, Makranczi Zalán, Bánfalvi Eszter, Tompos Kátya, Söptei Andrea, Blaskó Péter, Martinovics Dorina… és akik most nem jutnak eszembe (bocsánat tőlük). Szabó Kimmel Tamás, Földi Ádám… Ja, és hát a Főigazgató, rendező, Alföldi Róbert, micsoda öröm volt hosszú idő után újra színpadon látni, ha jól emlékszem, először a Lear-ben... és mekkorát alakít az Angyalokban!!

Hát, ennek most már lassan vége. Még esténként átélheti párszor a társulat és a nézők a könnyes, megható búcsúzkodást, aztán…

Találkozunk majd valahol, máshol, másképp. Mert:

"A színház nem földi színtér! A Színház menedék. Csodák világa. Lehetsz ott királynő, császár és szolga, bohóc és kurtizán. Veled ott minden megtörténhet. Meghalhatsz. Újjászülethetsz. A színház: szerelem! Örökké tartó láz." - Polgár Ernő