...Danton vére pezsdítőleg hatott

Tegnap este Georg Büchner - Danton halála című darabját láttam a Vígszínházban. Rendező Alföldi Róbert. (Ahogy az órára nézek, éppen most kezdődik/het a bemutató előadás.)

Azt gondolom, Alföldit nem muszáj szeretni, de rendezői tudását, képességeit nem lehet kétségbe vonni (a színészit se, de most nem játszott). Amit itt csinált...

Én magam nem nagyon - nagyon nem - kedvelem a Vígszínházat. Mégpedig azért, mert abban a kevés darabban, amit itt láttam, majdnem mindig úgy éreztem, a színészek unják vagy nem szeretik amit csinálnak. Persze van kivétel, Börcsök Enikő mindig elkápráztat, legyen bármekkora a szerepe, Bata Éva, Fesztbaum Béla, Molnár Áron  többnyire szintén kiragyog a Vígből.

Előfordult, hogy csak a vendégművészek (Othello - Fekete Ernő, Nagy Zsolt; Ványa bácsi - Gálffi László, Hámori Gabi, Margitai Ági) miatt találtam érdemesnek az előadást, a hazaiak, tisztelet a kivételnek, csak unalmasan "motyogtak".

Tegnap este nem ez történt. Mindenki, szinte mindenki élt. Pezsgő, eleven, izgalmas előadást láttam, mintha nem is e ház falai között lettem volna.

Már a legelején nagyon meglepett a gurítható díszlet, és a mozgatásával kialakított feszültség. Talán a tizedik percben (bár az idő múlása a szünetig észrevehetetlen volt) az jutott eszembe, hova jutnak el az előadás végére, ha ilyen magasan kezdenek?

És bizony a felvonás vége majd kiütötte a kupolát. Hevér Gábor monológja... hát bizony, nagyon ott volt.

De végig nem volt lazsálás, László Zsolt szinte minden megszólalása úgy felb... felbőszítette az agyamat, mint mikor híradót nézek. Stohl András játéka felhúzta maga mellé a Víges ifjakat (és nem annyira ifjakat), jót tett nekik, még nem láttam ennyire egységesen jónak őket, így együtt.

Rajhona és Dengyel nagyon szeretni valóan hozta a (Muppet show öreguraira emlékeztető) két polgárt. Számomra pihentetően hatottak a sok és nehéz megértendő szöveg között. Mészáros Máté olyan élvezetesen alakította a szerepét, hogy nekem ő volt az előadás meglepetése.

A lányok talán nem voltak annyira erősek, mint a férfiak, de Bata Éva és Járó Zsuzsi méltó társ volt.

Sajnos (eléggé sajnos) Réti Adrienn most sem tudott rám hatni. Az ő monológja volt az előadás leggyengébb pontja. (Hegyi Barbara szöveg nélkül is emlékezetesebb.) Egyszerűen untam. Vajon rá miért nem tudott hatni se a rendező, se a társai energiája?

Nagyon szerettem, hogy nem volt túlcsicsázva az előadás. A díszlet jól kitalált, nagyon tetszett, a ruhák szintén. A színház teljes kihasználása, a nézőkre való kikacsintás, a beillesztett dalok is mind lazítottak talán a végig megkövetelt figyelmen.

Nem mondanám, hogy könnyen emészthető a sok szöveg, pedig maivá tették (Fordítók: Bíró Bence e.h., Ivanyos Ambrus e.h., Thury Gábor e.h.). Felejthetetlen (főleg, mert én is hányszor mondtam a közelmúltban) a Danton száját többször is elhagyó "nem merik megtenni" mondat, és Robespierre terrror és errkölcs viszonyát feszegető gondolatai. Persze sok megjegyezni való és említésre méltó gondolat ragadott meg, aztán a következő percben egy másik már fölül is írta.

Nagyon erős, újranézős előadásnak tartom, de hogy lehet-e majd jegyet venni...


fotó: a Vígszínház oldaláról

Csáki Judit

Alföldi színháza című könyvéből kijegyzetelt mondatait, amik valamiért megragadtak.Vagy mert ezek a gondolatok bennem is megfogalmazódtak, vagy mert, és sok esetben ettől fontosak, többet jelentenek egyszerű mondatoknál. Annyival többet, hogy bizony szívesen beleverném néhány tudatlan-értetlen-okos orrát az idézett mondatokba. Bár szerintem akkor sem értenék...

Mivel a könyvben többen megszólalnak, nem minden idézet a szerző gondolata. És van néhány szó, amit csak környezetéből kiragadva lejegyeztem, emlékeztetőül a rettenetre, amit olvasásukkor éreztem.

• lappangó brutalitás
• vérengzeni való készség
• ...nem szabad a fontos pillanatokban a hiúsággal foglalkozni, mert sokkal több forog kockán, mint a büszkeség vagy a hiúság... (Alföldi Róbert)
• A jó színháznak nincsen vége a tapsrenddel, hanem folytatódik hazafelé, a villamoson, a kocsiban, a fejekben.
• A hatalom nem szereti az egyéniséget, a gondolatot és az értelmezést. A hatalomnak a "remény színháza" kell, ami felvidít, ami készen kapott gondolatadagokat katonákra szel és a szánkba ad, és elfeledteti velünk a gondolkodás szükségét, s ezáltal a szabadságunkat magát. (Ugrai István)
• Aki azt hiszi, hogy Serban a melegekről és a melegekért rendezett előadást, az ne menjen színházba, mert nem neki való, hiszen neki nyilván a III. Richard is a púposokról szól.
• Igen, a közönség úgy érezte, elvettek tőle valamit. És így is volt: valahol valakik kijelentették, hogy ennek a közönségnek ez a Nemzeti Színház nem jár.
• Ilyen elegánsan, úriember módra, tartását megőrizve, mondhatnám, humorral - ha keserű humorral is - én nagyon kevés embert láttam felelős pozícióban viselkedni, és állni a sarat. Egyszerűen jó volt járni a Nemzetibe, mert aurája volt, az emelkedettség és a könnyedség légköre lengte át, amiről magam sem gondoltam volna, hogy lehetséges abban a szupergiccses, ízléstelen épületben. ... Volt egy művészettel, gondolatokkal, primer érzelmekkel átszellemített Nemzetink. Abban biztos vagyok, hogy ennek vége. Nem tudom, hogy az előadások milyenek lesznek, de az a dölyfös, pöfeteg, barátságtalan, kioktató és főleg kommunikációképtelen magatartás, amely átvette ott a hatalmat, nem kedvez a színháznak. Eddig a szellem le tudta győzni az épület stílusát, most majd alighanem adekvát lesz vele. (Koltai Tamás)
• ...az egy négyzetméterre jutó szuperegyéniségek száma ... egészen pontosan ... túl sok. És ez akkor is igaz, ha egyedül csak az igazgató van a színházban. (Makranczi Zalán)

...régi szokásom

...olvasás közben, az aktuális könyv érdekes, idézésre érdemes gondolatait, mondatait kijegyzetelni, és egy olvasónapló szerű fáljban rögzíteni; hogy miért, nem tudom, még sosem használtam semmire az idézeteket,pedig némelyik (szinte mind) megosztásra alkalmas, érdemes lenne.

Azt gondoltam, ha már úgyis billentyűzetet nyomkodok, ne csak a magam örömére tegyem. Ha rosszindulatú lennék magammal, azt is mondhatnám, saját gondolat hiányában, mások tollával ékeskedem. De leginkább arra gondoltam, talán kedvet is csinálhatok másoknak egy-egy könyv kézbe vételéhez.

Nem mondom, hogy mindig a könyv legjellemzőbb, legfontosabb gondolati fognak idekerülni. Ez egy szubjektív gyűjtemény, ami nekem vicces, szép, vagy aktuális. Persze abban bízom, ami bennem érzelmeket ébreszt, másnak is mond majd valamit. Remélem, értjük egymást. :)