Csáki Judit

Alföldi színháza című könyvéből kijegyzetelt mondatait, amik valamiért megragadtak.Vagy mert ezek a gondolatok bennem is megfogalmazódtak, vagy mert, és sok esetben ettől fontosak, többet jelentenek egyszerű mondatoknál. Annyival többet, hogy bizony szívesen beleverném néhány tudatlan-értetlen-okos orrát az idézett mondatokba. Bár szerintem akkor sem értenék...

Mivel a könyvben többen megszólalnak, nem minden idézet a szerző gondolata. És van néhány szó, amit csak környezetéből kiragadva lejegyeztem, emlékeztetőül a rettenetre, amit olvasásukkor éreztem.

• lappangó brutalitás
• vérengzeni való készség
• ...nem szabad a fontos pillanatokban a hiúsággal foglalkozni, mert sokkal több forog kockán, mint a büszkeség vagy a hiúság... (Alföldi Róbert)
• A jó színháznak nincsen vége a tapsrenddel, hanem folytatódik hazafelé, a villamoson, a kocsiban, a fejekben.
• A hatalom nem szereti az egyéniséget, a gondolatot és az értelmezést. A hatalomnak a "remény színháza" kell, ami felvidít, ami készen kapott gondolatadagokat katonákra szel és a szánkba ad, és elfeledteti velünk a gondolkodás szükségét, s ezáltal a szabadságunkat magát. (Ugrai István)
• Aki azt hiszi, hogy Serban a melegekről és a melegekért rendezett előadást, az ne menjen színházba, mert nem neki való, hiszen neki nyilván a III. Richard is a púposokról szól.
• Igen, a közönség úgy érezte, elvettek tőle valamit. És így is volt: valahol valakik kijelentették, hogy ennek a közönségnek ez a Nemzeti Színház nem jár.
• Ilyen elegánsan, úriember módra, tartását megőrizve, mondhatnám, humorral - ha keserű humorral is - én nagyon kevés embert láttam felelős pozícióban viselkedni, és állni a sarat. Egyszerűen jó volt járni a Nemzetibe, mert aurája volt, az emelkedettség és a könnyedség légköre lengte át, amiről magam sem gondoltam volna, hogy lehetséges abban a szupergiccses, ízléstelen épületben. ... Volt egy művészettel, gondolatokkal, primer érzelmekkel átszellemített Nemzetink. Abban biztos vagyok, hogy ennek vége. Nem tudom, hogy az előadások milyenek lesznek, de az a dölyfös, pöfeteg, barátságtalan, kioktató és főleg kommunikációképtelen magatartás, amely átvette ott a hatalmat, nem kedvez a színháznak. Eddig a szellem le tudta győzni az épület stílusát, most majd alighanem adekvát lesz vele. (Koltai Tamás)
• ...az egy négyzetméterre jutó szuperegyéniségek száma ... egészen pontosan ... túl sok. És ez akkor is igaz, ha egyedül csak az igazgató van a színházban. (Makranczi Zalán)