...Danton vére pezsdítőleg hatott

Tegnap este Georg Büchner - Danton halála című darabját láttam a Vígszínházban. Rendező Alföldi Róbert. (Ahogy az órára nézek, éppen most kezdődik/het a bemutató előadás.)

Azt gondolom, Alföldit nem muszáj szeretni, de rendezői tudását, képességeit nem lehet kétségbe vonni (a színészit se, de most nem játszott). Amit itt csinált...

Én magam nem nagyon - nagyon nem - kedvelem a Vígszínházat. Mégpedig azért, mert abban a kevés darabban, amit itt láttam, majdnem mindig úgy éreztem, a színészek unják vagy nem szeretik amit csinálnak. Persze van kivétel, Börcsök Enikő mindig elkápráztat, legyen bármekkora a szerepe, Bata Éva, Fesztbaum Béla, Molnár Áron  többnyire szintén kiragyog a Vígből.

Előfordult, hogy csak a vendégművészek (Othello - Fekete Ernő, Nagy Zsolt; Ványa bácsi - Gálffi László, Hámori Gabi, Margitai Ági) miatt találtam érdemesnek az előadást, a hazaiak, tisztelet a kivételnek, csak unalmasan "motyogtak".

Tegnap este nem ez történt. Mindenki, szinte mindenki élt. Pezsgő, eleven, izgalmas előadást láttam, mintha nem is e ház falai között lettem volna.

Már a legelején nagyon meglepett a gurítható díszlet, és a mozgatásával kialakított feszültség. Talán a tizedik percben (bár az idő múlása a szünetig észrevehetetlen volt) az jutott eszembe, hova jutnak el az előadás végére, ha ilyen magasan kezdenek?

És bizony a felvonás vége majd kiütötte a kupolát. Hevér Gábor monológja... hát bizony, nagyon ott volt.

De végig nem volt lazsálás, László Zsolt szinte minden megszólalása úgy felb... felbőszítette az agyamat, mint mikor híradót nézek. Stohl András játéka felhúzta maga mellé a Víges ifjakat (és nem annyira ifjakat), jót tett nekik, még nem láttam ennyire egységesen jónak őket, így együtt.

Rajhona és Dengyel nagyon szeretni valóan hozta a (Muppet show öreguraira emlékeztető) két polgárt. Számomra pihentetően hatottak a sok és nehéz megértendő szöveg között. Mészáros Máté olyan élvezetesen alakította a szerepét, hogy nekem ő volt az előadás meglepetése.

A lányok talán nem voltak annyira erősek, mint a férfiak, de Bata Éva és Járó Zsuzsi méltó társ volt.

Sajnos (eléggé sajnos) Réti Adrienn most sem tudott rám hatni. Az ő monológja volt az előadás leggyengébb pontja. (Hegyi Barbara szöveg nélkül is emlékezetesebb.) Egyszerűen untam. Vajon rá miért nem tudott hatni se a rendező, se a társai energiája?

Nagyon szerettem, hogy nem volt túlcsicsázva az előadás. A díszlet jól kitalált, nagyon tetszett, a ruhák szintén. A színház teljes kihasználása, a nézőkre való kikacsintás, a beillesztett dalok is mind lazítottak talán a végig megkövetelt figyelmen.

Nem mondanám, hogy könnyen emészthető a sok szöveg, pedig maivá tették (Fordítók: Bíró Bence e.h., Ivanyos Ambrus e.h., Thury Gábor e.h.). Felejthetetlen (főleg, mert én is hányszor mondtam a közelmúltban) a Danton száját többször is elhagyó "nem merik megtenni" mondat, és Robespierre terrror és errkölcs viszonyát feszegető gondolatai. Persze sok megjegyezni való és említésre méltó gondolat ragadott meg, aztán a következő percben egy másik már fölül is írta.

Nagyon erős, újranézős előadásnak tartom, de hogy lehet-e majd jegyet venni...


fotó: a Vígszínház oldaláról