...alkotó kedvemben vagyok

Festeni mindig szerettem. A falakat is, a bútorokat is, és mindent amire ecsettel színeket lehet kenni... Fiatalabb koromban is festegettem a bútorokat, szegény Nagymamám szó nélkül tűrte, hogy a hagyományos halványzöld-sárgásfehér konyhabútorát tűzpiros-hófehérre mázoljam, vagy a szépséges, azóta már sajnos elherdált Thonet széket ugyanolyan pirosra változtassam.

Később sokáig csak a falak maradtak a festési vágyam kielégítésére, aztán néhány éve hirtelen sok szabadidőm lett, és az utolsó teljes fizetésemből a művészellátóban és kreatív hobbiboltokban bevásároltam: akril festékek, ecsetek, lakkfilcek, lakkok, mindenféle gyönyörűséges alkotásra alkalmas dolgok, és  elkezdtem tárgyakat, dobozokat, kavicsokat festegetni, mozaikozni...

Nemrégiben valahogy rátaláltam egy festékre, amivel minden különösebb előmunkálatok nélkül lehet bútorokat festeni, és éppen módom is volt rendelni belőle, hát bútorfestésbe, -felújításba kezdtem. Nagyon élvezem, bár néha összetűzésbe kerülök magammal. Nehéz eldönteni, hogy mikor elég, és melyik tárgyat éppen hol kell késznek nyilvánítani, de azért mindig sikerül megegyeznem a tárggyal is, és magammal is.

Ehhez társult most a varrás. Azt is gyakoroltam szinte egész életemben. Én még az általánosban tanultam varrni, és Nagymamám is odaengedett a (szintén elherdált) lábbalhajtós varrógépéhez.
Amikor megszületett az első gyerekem, a szülési segélyből (vagy nem tudom hogy hívták akkor) varrógépet vettem, azóta is ezt használom. Sok ruhácskát, nadrágot, dzsekit sikerült megvarrnom vele. Aztán kicsit pihenhetett, a közelmúltig csak javítgatásokhoz, egy-két párna megvarrásához került elő.

Történt ugyanis, hogy a négybetűs bútoráruházban megláttam és vettem egy szabóollót, sose volt ilyenem, úgy éreztem itt az ideje, hogy végre legyen. Ha már van, akkor szabjunk... Ha már szabok, akkor varrok... Így indult. Azóta nincs megállás.

Se itt, se ott. Amíg szárad a festék szabok, amikor meguntam a zakatolást, lakkozok. Aztán másnap kezdem előről. Sajnos a sütés-főzés, de legfőképp az olvasás, áldozatul esett, de azért mindig van mit enni és lassan, de haladok a könyvben is. :)