...Hűvösvölgyben jártam

Úgy indult a dolog, hogy nem volt kedvem hajnalban ( 4 órakor) kelni és makrofotózás gyakorlatra menni a Két bükkfa nyereghez . Nem azért mert lusta vagyok, hanem mert nincs autóm, de még jogosítványom sem. Tömegközlekedéssel pedig szinte lehetetlen reggel 6 órára odaérni.

Viszont nem akartam azon szomorkodni, hogy nem fotózhatok, ezért 6-kor felkeltem, elhatároztam, hogy majd szépen felmegyek a Széchenyi-hegyre, és keresek magamnak sok-sok szép témát.

A (Moszkva téren, bocsánat) Széll Kálmán téren kiderült számomra, hogy nem közlekedik a Fogaskerekű, a 21-es busz megállóját pedig nem találtam meg (azóta már tudom, hogy fenn a Várfok utcában van), így felpattantam az 61-es villamosra, Hűvösvölgy is jó lesz nekem felkiáltással (persze csak némán, a fejemben kiabáltam).

És bizony milyen jó lett. Csend és nyugalom fogadott, meg sok szép fotózni való levél, virág, gomba. És nagyon kevés ember. De aki ott járt, szembe jött, vagy elhaladt mellettem, mind meglepetéssel szolgált. Szinte kivétel nélkül mindenki köszönt nekem. Idős, fiatal, nő, férfi.  Először csak elmosolyodtam. Aztán kiderült, hogy nem rendkívüli dolog, hanem úgy tűnik megszokott. Jó reggelt, jó napot, szia, hello. Így én is szorgalmasan szép napot kívántam mindenkinek. Volt olyan futó, aki levegőt alig kapott a lejtőn vágtatva, de egy csókolomot azért kinyögött.

Utoljára úgy 15-16 évvel ezelőtt volt hasonló élményem, amikor elkezdtem rendszeresen biciklizni. Akkor még nem volt akkora divat a kerékpározás, mint manapság, és bizony a szembejövők kedvesen köszöntötték egymást.

Most ez ugyanolyan kedves gesztus volt, de csak ott a Hűvösvölgy - Hárshegy - Szépjuhászné környékén.

Ahogy elértem a Jánoshegyi úton az Erzsébet kilátóhoz, tömegekkel találtam szembe magam, eltűnt ez a meghitt érzés. Viszont válogathattam volna kűrtőskalács-, sültgesztenye-, perec-, és nem tudom még micsoda-árus portékai közül.

A Normafánál már szinte menni sem lehetett, annyi kiránduló nyüzsgött az utakon. Mint egy bevásárlóközpontban. Legutóbb itt jártamkor is észrevettem már, hogy nem annyira kellemes itt időt tölteni, most el is határoztam, hogy lehetőleg elkerülöm ezt a környéket. Hűvösvölgy máskor is számíthat rám. :)

Szerencsém volt, hogy reggel arra indultam, amerre. Sokat gyalogoltam és jól elfáradtam, de nagyon szép idő, jó levegő volt és szép képeket csináltam.

... mit tudtam meg a Gazániáról

Tegnap levágtam a (napvirág)/záporvirág/viharvirág (a napvirág - Osteospermum, nekem ilyen nincs, valamiért tévesen így hívom a záporvirágot), egyszóval a Gazánia elnyílott virágait, és véletlenül lenyisszantottam egy még élő, csak összecsukódott példányt is. Kicsit mérgeskedtem, de aztán a szobában beleállítottam egy kis pohár vízbe. Hamarosan ki is nyílt, és nagyon kedvesen vigyorgott felém az asztalomon.

Aztán egyszer csak feltűnt, hogy így levágott állapotában ugyanúgy működik, mint kint a szárán, elkezdett összecsukódni. Ma reggel pedig újra kinyílt.

Ezt tudományos felfedezésnek véltem, a magam részéről. De azért biztos voltam abban is, hogy van ennek már írásos nyoma, gondoltam utána járok.

Rákerestem egy botanikai oldalon (innen tudom, hogy a záporvirág nem napvirág!). Továbbá megtudtam, hogy nem azért csukódott be este, mert aludni készült. Pedig rájöhettem volna. Úgy hívják: záporvirág. Ez arra utal, hogy a virágok összecsukódásukkal jelzik a borús, esős időt. Ilyen volt tegnap délután. A növény a bibét és a porzót védi az esőtől. Okos!

Időjós növényfajok: Crepis (zörgőfű fajok), Tragopogon (bakszakáll), Taraxacum officinale (pongyola pitypang), Tussilago farfara (matilapu), Calendula officinalis (körömvirág), Bellis perennis (százszorszép), és az említett Gazania, Dimorphoteca, Osteospermum fajok.

Mostantól elég figyelnem a Gazániát, tudni fogom mit várhatok. :D

Nagy örömömre, most kinyílott állapotban van, ami azért fontos és jó, mert hamarosan indulnom kell a délutáni fotózásra...


[Ui.: Fedél alá menekültünk a zuhé elől, amikor itthonról smst kaptam, miszerint: becsukódott a záporvirág.] :D

...alkotó kedvemben vagyok

Festeni mindig szerettem. A falakat is, a bútorokat is, és mindent amire ecsettel színeket lehet kenni... Fiatalabb koromban is festegettem a bútorokat, szegény Nagymamám szó nélkül tűrte, hogy a hagyományos halványzöld-sárgásfehér konyhabútorát tűzpiros-hófehérre mázoljam, vagy a szépséges, azóta már sajnos elherdált Thonet széket ugyanolyan pirosra változtassam.

Később sokáig csak a falak maradtak a festési vágyam kielégítésére, aztán néhány éve hirtelen sok szabadidőm lett, és az utolsó teljes fizetésemből a művészellátóban és kreatív hobbiboltokban bevásároltam: akril festékek, ecsetek, lakkfilcek, lakkok, mindenféle gyönyörűséges alkotásra alkalmas dolgok, és  elkezdtem tárgyakat, dobozokat, kavicsokat festegetni, mozaikozni...

Nemrégiben valahogy rátaláltam egy festékre, amivel minden különösebb előmunkálatok nélkül lehet bútorokat festeni, és éppen módom is volt rendelni belőle, hát bútorfestésbe, -felújításba kezdtem. Nagyon élvezem, bár néha összetűzésbe kerülök magammal. Nehéz eldönteni, hogy mikor elég, és melyik tárgyat éppen hol kell késznek nyilvánítani, de azért mindig sikerül megegyeznem a tárggyal is, és magammal is.

Ehhez társult most a varrás. Azt is gyakoroltam szinte egész életemben. Én még az általánosban tanultam varrni, és Nagymamám is odaengedett a (szintén elherdált) lábbalhajtós varrógépéhez.
Amikor megszületett az első gyerekem, a szülési segélyből (vagy nem tudom hogy hívták akkor) varrógépet vettem, azóta is ezt használom. Sok ruhácskát, nadrágot, dzsekit sikerült megvarrnom vele. Aztán kicsit pihenhetett, a közelmúltig csak javítgatásokhoz, egy-két párna megvarrásához került elő.

Történt ugyanis, hogy a négybetűs bútoráruházban megláttam és vettem egy szabóollót, sose volt ilyenem, úgy éreztem itt az ideje, hogy végre legyen. Ha már van, akkor szabjunk... Ha már szabok, akkor varrok... Így indult. Azóta nincs megállás.

Se itt, se ott. Amíg szárad a festék szabok, amikor meguntam a zakatolást, lakkozok. Aztán másnap kezdem előről. Sajnos a sütés-főzés, de legfőképp az olvasás, áldozatul esett, de azért mindig van mit enni és lassan, de haladok a könyvben is. :)

...megint szerencsém volt

Tegnap éjjel furcsa zajra lettem figyelmes. A fürdőszobában voltam, teregettem és valahonnan zúgó-búgó hangot hallottam. Először nem törődtem vele, lehet kávédaráló, ami nekünk nincs, vagy valami egyéb berendezés. Mivel még percek múlva is hallottam, érdekelni kezdett, mi a fenét csinál az én párom ennyi ideig, aminek ilyen hangja van. Semmit nem csinált, békésen szunyókált a tévé előtt.

Kiderült, hogy a hang a wc-ből jön. Kinyitottam az ajtót és azt láttam hogy nagy és erős sugárban ömlök a víz a borítás mögül. Amikor leszedtük és végre elzártuk a vizet, láttuk, hogy megismétlődött a néhány évvel ezelőtti esemény, szétdurrant a flexibilis cső.

Csak most sokkal szerencsésebbek voltunk. Akkor délben hazaérve, elázva találtam a lakást, az egész házban el kellett zárni a vizet, viszont szerencsére nagyon hamar előkerült egy szerelő és orvosolta a bajt.A parkettánk azóta is őrzi a nyomokat.

Most sajnos a szerelő nem tudott rendelkezésünkre állni, hétvége és programja van, de az ingatlankezelő 24 órás hibabejelentésén jelentkező úriember felajánlotta segítségét. Hamarosan megjelent, jó sok szenvedés árán leszerelte a régi berohadt, szétpukkant csövet, elment újat venni (egy szintén szerencsés véletlen, hogy szombaton nyitva találta a szerelvényboltot), és ripsz-ropsz felszerelte. 

El se hiszem, hogy ilyen segítőkész, lelkiismeretes emberek még vannak. Nagyon nagy köszönet!

Ezt a hosszúnak látszó, ám igen hasznos szöveget egy vízórás cég honlapján találtam, ajánlom mindenki figyelmébe:
 
  ESŐ ELŐTT KÖPÖNYEG – A csőtörések megelőzése

Tapasztalataink szerint a lakástulajdonosok nagy része nem rendelkezik csőtörésre is kiterjedő lakásbiztosítással. A lakások és a házak vízvezeték rendszere nemcsak a belvárosban, hanem már a lakótelepeken is elavult, elhasználódott. A csőbilincsek hiányoznak vagy lógnak, a vezetékeken nincs szigetelés, a kötések szivárognak, az elzárók nem működnek vagy áteresztenek. Sok helyen alkalmaztak úgynevezett flexibilis csöveket, de kevesen tudják, hogy ezek tulajdonképpen fémszövettel bevont sima gumicsövek. A gumi 5-6 év alatt „elérik”, rugalmatlanná válik (főleg a melegvíznél) és bármikor kidurranhat.
A baj persze mindig akkor következik be, amikor a legrosszabb: éjszaka, vagy ha nem vagyunk otthon. Ilyenkor, mire akár csak elzárja valaki a vizet, simán el tud ázni 2-3 lakás...
Nem a „balsors” műve, hogy a csőtörések ilyenkor következnek be.
A városi vízvezeték rendszerben éjszaka, amikor kevesebben fogyasztanak, nagyobb a nyomás, mint napközben. A „végét járó” szerelvényeken ilyenkor nagyobb a terhelés, ekkor szoktak tönkremenni. (Nézzük meg, a városban a csőtörések szintén általában éjszaka vagy hajnalban következnek be.) A másik rettegett dolog, ha szabadságunkon hívnak azzal a szomszédok, hogy ömlik a lakásunkból a víz. Ahol a központi vezetékről leágazik a lakást ellátó vezeték, egy elzáró található. Ezt évente egyszer-kétszer meg kell mozgatni, mert különben meg sem bírjuk mozdítani, ha majd kell. Márpedig, ha elmegyünk nyaralni, mindenképpen zárjuk le. Ilyenkor, ha megy a vonatunk vagy a repülőnk, már hiába látjuk, hogy nem tudjuk elzárni: nincs időnk megjavíttatni és csak reménykedhetünk, hogy nem lesz baj.
Tapasztalataink szerint a leggyakoribb hibaforrás a már említett flexibilis csövek és a mosógép, mosogatógép töltővezetékének kilyukadása. Ezeket is célszerű az elzárókkal nyomásmentesíteni éjszakára, vagy ha elmegyünk otthonról.
A vízóra cserék során ezeket a flexibilis csöveket óhatatlanul is megbolygatjuk. Kívülről látszólag sértetlenek, de belül már elöregedtek. Többször fordult már elő, hogy nem kérte a lakó ezeknek az 1-2.000.- Ft-os csöveknek a cseréjét, aztán egy két hét vagy hónap múlva bekövetkezett a baj: kidurrant a cső, úszott a lakás.
Mindezek alapján csak azt tudjuk javasolni a tisztelt lakástulajdonosoknak, hogy érdemes kicseréltetni ezeket a flexibilis csöveket fix, ötrétegű műanyag bevonatos, vagy orvosi acélból készült, tetszőlegesen hajlítható csövekre, amelyek garantáltan nem hibásodnak meg. Ezeken túl időnként ellenőrizzék és szükség esetén cseréltessék az elzárókat a lakásban, hogy működjenek, ha kell.

...szeretem Mozartot

Persze reggelente nem ezzel a gondolattal ébredek, nem is nagyon hallgatok komolyzenét, de ha Mozart zenéjét meghallom, mindig erre a megállapításra kell jutnom. Ha bármilyen élmény ér vele kapcsolatban, mindig megfogadom, hogy megyek, és nézek valami Mozartot az Operában, persze ez aztán mindig lecsillapodik a következő hatásig.

Azt be kell vallanom, hogy az érte való rajongásért nem kicsi szerepe van Peter Shaffer - Amadeus c. könyvének. amit eredetileg az Equus miatt vettem meg (és titokban gyakran nézegetem a két belső borítót, az elsőn Darvas Iván (Martin Dysart) és Gálffi László (Alan Strang), a hátsón Tordi Géza (Salieri) és Gálffi (Mozart) képe látható a Pesti illetve a Vígszínház harminc évvel ezelőtti előadásából).

Szívesen olvasom a két darabot, és ha valahol játsszák és tehetem, meg is nézem (mindkettőt). Akár filmen is. Nagy kedvencem a Milos Forman rendezte Amadeus (1984), Salieri - F. Murray Abraham, Mozart - Tom Hulce, akinek ha jól emlékszem Gyabronka József a szinkronja és olyan embertelenül vihog, hogy már csak ezért is a szívembe zártam volna...(persze ezen túl is zseniális).

Úgy öt éve megnéztem a darabot a Kecskeméti Katona József Színház előadásában (rendező: Bagó Bertalan). Elsősorban Szemenyei János Mozartjára voltam kíváncsi, nem is csalódtam, sőt szaltókat ugrott a lelkem, amikor a Vígszínházhoz szerződött, hogy majd micsoda alakításokat fogok látni Tőle, aztán semmi csodát nem láttam... sajnos.  

Ami meglepetés volt nekem - a Salierit játszó Kőszegi Ákos, akit elsősorban a hangja alapján ismertem (meg emlékeztem valami Öregberény c. sorozatra, de csak halványan). Lenyűgözött a játéka, és mivel az első sorban ültem, aki látta a darabot, tudja, hogy lejön a színpadról és az első sor nézői egészen testközelből láthatják, erősen a hatása alá kerültem. Azóta a Caligula helytartójában csak megerősítette ezt a hatást.

A napokban a buszról megláttam egy óriásplakátot. Csak egy pillanat volt, de a szemembe égett a kép. Kulka Jánost láttam és a felirat Amadeus. Rögtön összeraktam, nem volt nehéz, ő lesz Salieri. És amit még éreztem, hogy valószínűleg a Belvárosi Színházban, Orlai Produkció, hiszen nyáron leginkább ők kényeztetik a színházkedvelőket.

Egy kis nézelődés a neten, egy rövid telefonálás, és alig két hét múlva már láthatom is az előadást. Mozart Keresztes Tamás. Eléggé várom. :)

...fogyni vágyom

Évek alatt felszedett és számomra lassan elviselhetetlenné váló túlsúlyom ellen végre tennem kellett. Szerény próbálkozásaim, futás és torna, nem váltak be, nagyon időigényesek és csak lassan érhető el velük látványos eredmény. Nomeg egy edző sem ártana... Szóval valami mást kellett találnom.

Már régóta nézegetem a Flabélos hirdetéseket, és tegnap végre elszántam magam, nem bírom tovább cepelni a 8, azaz nyolc kiló felesleget, nem bírom tovább nézni a derekamon, a hasamon és a combomon a rám rakódott hájat. Nem majd holnap, hanem még tegnap Flabélos bérlettulajdonos lettem.

Általában nem hiszek a csodamasinákban, de utánaolvastam, hogyan, mitől működik a dolog. A készülék billegő-mozgó padján állva sorozatos egyensúlyvesztés következik be, ami beindítja a központi idegrendszert, az agy pedig utasítást ad az egyensúly fenntartásában részt vevő összes izomnak a korrigálásra. Helyzetmegtartó reflexeink működésbe lépnek, és ez jelentős izommunkát eredményez.

Rengeteg pozitív dolgot találtam, úgymint: biztosítja a testnek a kellemes, de eredményes kardiovaszkuláris edzést, növeli az izmok munkabírását, megállítja a csonttömeg-vesztést, melyet főként a mozgás hiánya okoz, javítja a végtagok vérkeringését, növeli a vér oxigén szintjét, ezáltal javítja a közérzetet... Nekem már ennyi is elég, de a fogyni vágyók számára, azaz nekem, még további szebbnél szebb hatások: növeli a pulzust és az anyagcserét, ezáltal javítja és gyorsítja az emésztést, gyorsabban égnek el a kalóriák az edzéseken kívül is! Célzottan edzhetők a cellulitisz által sújtott területek (fenék, comb), illetve a lokális zsírlerakódások területei (has, derék), ami feszessé, formássá teszi az edzett izmokat, és fellazítja a bőr alatti pangó zsírsejteket. Növeli a szervezet boldogsághormon szintjét, egyidejűleg lecsökkenti a stressz hormon (kortizol) szintjét, jobb közérzetet biztosít.

Nem tudom milyen eredményt fogok majd elérni vele a testtömegemet tekintve, de azt biztosan állíthatom, hogy a tegnapi 10 perc után, ma reggel sokkal vidámabban ébredtem, jobb a kedvem, szerintem jobban is nézek ki... :) szóval már megérte.

...ezután néha

...amott (http://mindenkepen.blogspot.hu/) is megszólalok.

Mert csak számomra világos mindig, mit szeretnék mondani egy-egy fotóval. Viszont szeretném, ha az idelátogatók is értenék. Persze nem fogok mindenhez magyarázatot fűzni, mert nem vagyok túl rendes blogger, sőt, azt mondhatnám eléggé lusta vagyok. Ezért találtam ki, hogy minden képen...

De egy süti recept nélkül, vagy egy színházi előadás szereplők nélkül...?!

Fontosak a szavak (is), tehát ezután, néha megszólalok, persze nem mindenképpen... :)

Game over

Sajnos, eléggé sajnos, vége lett a játéknak. Nem azért mert meguntam, nem is önszántamból. Reggelre táblagépem megadta magát.

Bekapcsolni sem tudtam, nem töltődött be az oprendszer vagy valami hasonló baja történt. Kerestem doktort, el is vittem hozzá, de meggyógyítani nem tudta.

Hosszan tartó próbálkozások eredményeképpen sikerült a bootrendszert elérnie, és azt a megoldást találta, hogy visszaállítja az eredeti gyári beállításokat. De ennek az a következménye, hogy minden adat ami a gépen található elvész. Mit választhattam?

De még ez sem ment zökkenőmentesen, ugyanis nem történt semmi. Már ott tartottunk, hogy felírom a szakszerviz címét, és majd valamikor talán ők... és akkor felvillant a képernyő, megjelent a kis android és dolgozni kezdett. Pár perc elteltével visszakaptam a két és fél évvel ezelőtti állapotot, vagyis semmi nincs a gépemen. De legalább működik.

Odalett többszáz fotó, zenék, játékok, minden alkalmazás, aminek jó része nem is biztos, hogy újra letöltésre kerül.

És a farm.

Már egészen jól mentek a dolgok, szépen haladtam, minden jól működött, a gazdaság, a pénzem gyarapodott szépen...

És bár majdnem a legelső dolog volt amit újra letöltöttem, abban a hitben, hogy valami csoda folytán ott tudom folytatni, ahol tegnap este kikapcsoltam, hát nem. Nulláról kell kezdeni, és hiába kapcsolódom fb-ra, nem azonosít, tehát kezdhetem előről.

De most nem. Annyi időt és energiát kell rá fordítani, hogy most nem szeretném. Szép az idő, tavaszodik. Lehet kirándulgatni, fotózni, el kell kezdeni az erkélyen is a tavaszi munkálkodást, inkább a valóságban, mint a virtuális világban kertészkedem.

Sajnálom, mert jó móka volt, de majd egyszer újra, valamikor tél felé, ha egyáltalán lesz majd még olyan...

...függő lettem

Nem szoktam számítógépes játékokkal játszani. A nem is tudom hány év alatt, amióta aktív használó vagyok, még soha, semmilyen játékot nem játszottam hosszú távon. Néha tetrist, mahjongot vagy valami hasonlót játszom 10-20 percig, aztán hetekig eszembe se jut.

Nem olyan régen találtam egy Candy Crush nevű játékot, azt naponta nyúztam. Leginkább a csillogó, színes cukorkák nyerték el a tetszésemet... :D

Egyik alkalommal felajánlkozott egy alkalmazás letöltésre. Nem szokásom ilyen ajánlatokkal élni, de a kilógó nyelvű boci ikon teljesen lenyűgözött és telepítettem a Hay Day-t. 

Pontosan nem tudom mikor kezdtem játszani, de a Szilvesztert már gazdálkodással töltöttem és azóta minden nap több órát farmerkedem (parasztkodom, ahogy mondani szoktam).

A játék kezdetén kaptam egy darab földterületet, néhány épületet és kezdhettem a gazdálkodást. Növényeket termesztek, állatokat tenyésztek, termékeket állítok elő, a megtermelt dolgokat eladom, megrendeléseket teljesítek, vásárlókat szolgálok ki, és pénzt gyűjtök, hogy gyarapítsam a gazdaságot. Ma a 27. szinten járok, és éppen pénzügyi nehézségeim vannak, meg kéne nyitnom egy bányát, rendbe kellene hoznom egy horgász stéget és be kellene szereznem egy gyümölcs-prést, de egyikre sincs pénzem... Szóval, mint az életben. Azért itt sikeresebben veszem az akadályokat, és kevésbé keseredem el a nehézségek láttán.

Néhány nappal ezelőtt igazán nagy öröm ért, kutyához jutottam. Azóta boldogan szaladgál a farmon, ha sípolok neki odaszalad, ha lefekszik és megsimogatom még bónusz pontot is kapok.

Nem tudom meddig fogok játszani, eddig megunhatatlan. Eleinte kiszorított minden mást, nem olvastam, nem tévéztem. Mára sikerült elérnem, hogy picit csökkentsem a játszási időt. A valóságban is főztem ebédet!

...mit olvastam 2013-ban

• Székely Csaba - Bányavidék
• Bárdos András - Kern András
• Agota Kristof - Tegnap
• Agota Kristof - Trilógia
• Stieg Larsson - A kártyavár összedől
• Csáki Judit - Alföldi színháza
• Stieg Larsson - A lány, aki a tűzzel játszik
• Joanne Harris - Csokoládés barack
• Bíró Kriszta - Fércmű
• George R.R. Martin - Trónok harca
• Stieg Larsson - A tetovált lány
• Márai Sándor - Csutora
• E.L. James - A sötét ötven árnyala
• Agatha Christie - Életem
• E.L. James - A szürke ötven árnyalata
• J.K. Rowling - Átmeneti üresedés

Kiemelném közülük Stieg Larsson Millenium trilógiáját, mind a három könyv élvezetes volt, és ami szokatlan, egyre jobbak lettek. Talán azért a 2. volt a legjobb...
Nagyon tetszett Agota Kristof Trilógia első könyve: A nagy füzet. A továbbiak nem igazán varázsoltak el.
A Székely Csaba könyvből a Bányavirág tetszett legjobban, Sebestyén Aba rendezésében a darab szenzációs volt!
Csáki Judit könyve Alföldiről és a Nemzetiről, mit mondjak, nálam az év könyve.