Az ajtó, a Régimódi történet mellett, a legkedvesebb Szabó Magda regényem. 4-5 éve olvastam. Nyomot hagyó, sokféle gondolatot elindító történet, jókat sírtam rajta. Láttam színdarabként Bánsági Ildikó és Egri Kati főszereplésével (Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház) színpadképesre egyszerűsítve, de szintén torokszorítóan.
Szabó István filmje több könnyet csalt ki belőlem, mint a regény. Csakúgy, mint a könyvre, erre sem mondhatom egyszerűen: tetszett, mert az nem fejezi ki hogyan hatott rám. Nem másfél órás program, nem ér véget a film kifutásával; folyamatosan visszatérnek képek, hangulatok, érzések. Ha mégis néhány szóval kellene véleményt mondanom, csak úgy tudnám ajánlani: nagyon szép film.
Az operatőri munka (Ragályi Elemér) gyönyörű, a zene szintén. Helen Mirrent egyébként is szeretem, tökéletes Emerenc (szinkronhangja Bánsági Ildikó). Martina Gedeck-et nem hiszem,
hogy láttam bármiben is, az első néhány percben számomra nem volt elég Szabó Magdás, de hamar megkedveltem. Nagyon egyszerűen és jól ábrázolt a két nő viszonyának változása; hol sírtam, hol meg élveztem a kemény, odavágós humorukat. Szerettem a rendező szokásos, Jirí Menzeles kikacsintását. Violát egyenesen imádtam (főleg picinek, amikor megtalálják).
Az Uránia Dísztermében láttam a filmet, öröm volt számomra, hogy nem rágcsáltak kukoricát és nem szürcsöltek kólát, továbbá a film végén a stáblista utolsó soráig senki nem hagyta el a termet. Azért, hogy ne legyen ennyire fényes a történet, azt is el kell árulnom, hogy talán ha tizen voltunk a teremben...
Szabó István filmje több könnyet csalt ki belőlem, mint a regény. Csakúgy, mint a könyvre, erre sem mondhatom egyszerűen: tetszett, mert az nem fejezi ki hogyan hatott rám. Nem másfél órás program, nem ér véget a film kifutásával; folyamatosan visszatérnek képek, hangulatok, érzések. Ha mégis néhány szóval kellene véleményt mondanom, csak úgy tudnám ajánlani: nagyon szép film.
Az operatőri munka (Ragályi Elemér) gyönyörű, a zene szintén. Helen Mirrent egyébként is szeretem, tökéletes Emerenc (szinkronhangja Bánsági Ildikó). Martina Gedeck-et nem hiszem,
hogy láttam bármiben is, az első néhány percben számomra nem volt elég Szabó Magdás, de hamar megkedveltem. Nagyon egyszerűen és jól ábrázolt a két nő viszonyának változása; hol sírtam, hol meg élveztem a kemény, odavágós humorukat. Szerettem a rendező szokásos, Jirí Menzeles kikacsintását. Violát egyenesen imádtam (főleg picinek, amikor megtalálják).Az Uránia Dísztermében láttam a filmet, öröm volt számomra, hogy nem rágcsáltak kukoricát és nem szürcsöltek kólát, továbbá a film végén a stáblista utolsó soráig senki nem hagyta el a termet. Azért, hogy ne legyen ennyire fényes a történet, azt is el kell árulnom, hogy talán ha tizen voltunk a teremben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése