A férfi emberről (ma már a nőiről is) azt gondolom (amit egyébként a kutyákról is), amelyik kóborolni szeret vagy nagy mozgásigényű, azt nem lehet rövid pórázon tartani, engedni kell, hadd fusson, főleg, ha a munkája is elszóltja időnként, és bízni kell benne, hogy visszatalál.
Sosem volt probléma, ha egy-két hétre magamra maradtam a gyerekekkel, találtunk elfoglaltságot bőven. A közös nagy családi megmozdulások, a nyaralásokat leszámítva, azonban egyre ritkultak a csemeték iskolába kerülésével, amikor pedig egy kutyus is került a családba, rá is gondolni kellett.
Ahogy a gyerekek cseperedtek egyre több saját programjuk lett, osztálykirándulás, erdei iskola, edzőtábor, verseny. Ők mentek a dolgukra, mi meg maradtunk a legkisebbel és a kutyával. Egy nyárvégén, mikor mindenki hazatért, gondolatban már készültünk az iskolakezdésre, de gyakorlatban még a sártól összeragadt sátrat próbáltam eltehető állapotba hozni, miközben a hazatérő gyermek élmény beszámolt testvéreinek...
Megropogtattam hasgató derekamat, a sátorra, majd a tágra nyílt szemmel hallgató legkisebbre
néztem, és megvilágosodtam: mi ketten nem voltunk nyaralni. Akkor most megyünk! Másnap már a Balatonon voltunk; aztán évekig pár napra minden augusztusban, néha kiegészülve valamelyik tesóval.
Az idő telt, a szokás maradt - némi változással. A gyerekek barátokkal, barátnőkkel kezdtek nyaralni, magam pedig, ha a kutyust rá tudtam bízni a férjemre, inkább a csendesebb Velencei-tóhoz mentem.
Ma már nincs kutyám, de megszoktam és megszerettem az egyedül pihenést. Jól esik a csend és nyugalom. Élvezem, hogy nem kell alkalmazkodnom; a magam feje után mehetek és tehetek mindent. Ha esetleg mégis vitába keverednék magammal, abból is én jövök ki győztesen. Mehetek színházba vagy állatkertbe, úszhatok vagy sétálhatok, ülhetek órákig egy padon vagy a vízparton, nézhetem a felhőket, hallgathatom a madarakat. 'Figyelhetem a fű növését'. Én úgy hívom - szabadság.
Holnaptól szabadságon vagyok. Sopronba megyek.
Sosem volt probléma, ha egy-két hétre magamra maradtam a gyerekekkel, találtunk elfoglaltságot bőven. A közös nagy családi megmozdulások, a nyaralásokat leszámítva, azonban egyre ritkultak a csemeték iskolába kerülésével, amikor pedig egy kutyus is került a családba, rá is gondolni kellett.
Ahogy a gyerekek cseperedtek egyre több saját programjuk lett, osztálykirándulás, erdei iskola, edzőtábor, verseny. Ők mentek a dolgukra, mi meg maradtunk a legkisebbel és a kutyával. Egy nyárvégén, mikor mindenki hazatért, gondolatban már készültünk az iskolakezdésre, de gyakorlatban még a sártól összeragadt sátrat próbáltam eltehető állapotba hozni, miközben a hazatérő gyermek élmény beszámolt testvéreinek...
Megropogtattam hasgató derekamat, a sátorra, majd a tágra nyílt szemmel hallgató legkisebbre
Az idő telt, a szokás maradt - némi változással. A gyerekek barátokkal, barátnőkkel kezdtek nyaralni, magam pedig, ha a kutyust rá tudtam bízni a férjemre, inkább a csendesebb Velencei-tóhoz mentem.
Ma már nincs kutyám, de megszoktam és megszerettem az egyedül pihenést. Jól esik a csend és nyugalom. Élvezem, hogy nem kell alkalmazkodnom; a magam feje után mehetek és tehetek mindent. Ha esetleg mégis vitába keverednék magammal, abból is én jövök ki győztesen. Mehetek színházba vagy állatkertbe, úszhatok vagy sétálhatok, ülhetek órákig egy padon vagy a vízparton, nézhetem a felhőket, hallgathatom a madarakat. 'Figyelhetem a fű növését'. Én úgy hívom - szabadság.
Holnaptól szabadságon vagyok. Sopronba megyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése