Így utólag tudom, hogy ez a kijelentés nem igaz, hiszen a Kaposváron rendezett Pinocciót (Pogány Judit) láttam, csak hosszú évekig nem is tudtam, hogy azt Ascher rendezte.
Szóval első találkozásunk a Szalontüdő c. rövidfilm kapcsán jött létre. Szinte azonnal szerelembe zuhantam. Azóta számtalanszor újra- és újranéztem, az érzés semmit nem változott.
Aztán az igazán mély érzelem az Örkény Színház nézőterén alakult ki bennem Ionesco - Különóra, A kopasz énekesnő előadáson. Eredetileg Gálffi László miatt néztem meg, de a rendezés (és Gálffi) miatt néztem meg többször is. Feszes, figyelmet követelő, egy percig elkalandozni nem hagyó előadás volt, imádtam. Ezután a Jógyerekek képeskönyve következett, ami már olyan állapotba hozott, hogy muszáj volt mindent megnéznem, ami elérhető.
Az első ilyen a Katona József Színház Csehov - Platonov előadása, DVD-n, ami szintén meghatározó lett az életemben, hiszen mire megszereztem írott formában az antikváriumból, már az összes Csehov darabot elolvastam és igazán lelkes híve lettem.
Forgách András - A kulcs c. darabját a színház. tv-n láttam, azóta sem sikerült rendes felvételt szereznem róla, de például e darab kapcsán szerelmesedtem bele Fekete Ernőbe. Újra néztem a Kopaszénekesnőt és a Jógyerekeket többször is. Megvettem DVD-n Csehov Ivanovját. Zseniálisnak találtam. Jegyet vettem a Katonába Gorkij - Barbárokjára. Elvarázsolt. Újra Jógyerekek, és ott voltam az utolsó és aztán még a ráadás Különórán is, amiről köztudottá vált, hogy még a legeslegutolsó előadás után is adott instrukciókat a színészeknek... hihetetlen a pasas. De még nincs vége... Jött a Kamrában az Éhség, amit hatására el is olvastam. Sokszori dvd nézés után, élőben az Ivanov, persze azóta többször is. Annyira tökéletes előadás, ezt még senkinek nem sikerült felülmúlnia. Itt is beigazolódott, amit már a Barbárok kapcsán felfedeztem, hogy Aschernál a színészek a szöveg nélküli "statiszta" szerepet is teljes gőzzel hozzák, nincs üresjárat, nincs bámészkodó szereplő. (ezért nem jók a tévéfelvételek, ott sosem látszik, amit látni érdemes) Következett az Örkényben a Bohémélet, percnyi üresjáratot nem hagyó, precíz rendezés, ahogy szokott. Ugyanezt tudom elmondani A szerelem diadaláról is, bár maga a darab, olvasva nem tetszett volna. Ascher eladta nekem.
Több Jógyerekek után az utolsó Barbárok, amiért azóta is vérzik a szívem, hamar lekerült, csakúgy, mint az Éhség.
A tavalyi és ha jól gondolom az idei rendezéseit anyagi okokból még el kell odáznom, de nem mehetek el úgy a mai nap mellett, hogy ne gondoljak rá nagy szeretettel.
Aztán az igazán mély érzelem az Örkény Színház nézőterén alakult ki bennem Ionesco - Különóra, A kopasz énekesnő előadáson. Eredetileg Gálffi László miatt néztem meg, de a rendezés (és Gálffi) miatt néztem meg többször is. Feszes, figyelmet követelő, egy percig elkalandozni nem hagyó előadás volt, imádtam. Ezután a Jógyerekek képeskönyve következett, ami már olyan állapotba hozott, hogy muszáj volt mindent megnéznem, ami elérhető.
Az első ilyen a Katona József Színház Csehov - Platonov előadása, DVD-n, ami szintén meghatározó lett az életemben, hiszen mire megszereztem írott formában az antikváriumból, már az összes Csehov darabot elolvastam és igazán lelkes híve lettem.
Forgách András - A kulcs c. darabját a színház. tv-n láttam, azóta sem sikerült rendes felvételt szereznem róla, de például e darab kapcsán szerelmesedtem bele Fekete Ernőbe. Újra néztem a Kopaszénekesnőt és a Jógyerekeket többször is. Megvettem DVD-n Csehov Ivanovját. Zseniálisnak találtam. Jegyet vettem a Katonába Gorkij - Barbárokjára. Elvarázsolt. Újra Jógyerekek, és ott voltam az utolsó és aztán még a ráadás Különórán is, amiről köztudottá vált, hogy még a legeslegutolsó előadás után is adott instrukciókat a színészeknek... hihetetlen a pasas. De még nincs vége... Jött a Kamrában az Éhség, amit hatására el is olvastam. Sokszori dvd nézés után, élőben az Ivanov, persze azóta többször is. Annyira tökéletes előadás, ezt még senkinek nem sikerült felülmúlnia. Itt is beigazolódott, amit már a Barbárok kapcsán felfedeztem, hogy Aschernál a színészek a szöveg nélküli "statiszta" szerepet is teljes gőzzel hozzák, nincs üresjárat, nincs bámészkodó szereplő. (ezért nem jók a tévéfelvételek, ott sosem látszik, amit látni érdemes) Következett az Örkényben a Bohémélet, percnyi üresjáratot nem hagyó, precíz rendezés, ahogy szokott. Ugyanezt tudom elmondani A szerelem diadaláról is, bár maga a darab, olvasva nem tetszett volna. Ascher eladta nekem.
Több Jógyerekek után az utolsó Barbárok, amiért azóta is vérzik a szívem, hamar lekerült, csakúgy, mint az Éhség.
A tavalyi és ha jól gondolom az idei rendezéseit anyagi okokból még el kell odáznom, de nem mehetek el úgy a mai nap mellett, hogy ne gondoljak rá nagy szeretettel.
Boldog születésnapot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése