2012. október 10., szerda

...amikor 17 éves voltam

... a fotója alapján, az éppen frissen megjelent kötetében, a fülszöveg helyén (borító behajtott szélén) megjelent fényképe láttán, beleszerettem egy szegedi születésű, nős, magyar-angol szakos tanárba - ez állt róla a kép alatt. A kicsiny méretű könyv az első megjelent elbeszélés-gyűjteménye (Látom, nekem kell lemennem).
Aztán jó sokáig, talán 10 évig nem hallottam róla, de amikor megjelent a következő regénye (Por), megvettem, mert Ő az a hosszú hajú, szemüveges író... (aki mindig vágyott egy hosszú  mondatra - ha nem is olyan cizelláltra, mint Prousté)

Az évek során megjelent számos regénye. József Attila- és egy sor más irodalmi díjat kapott, meg Köztársasági Érdemrendet, meg Babérkoszorút. A kortárs magyar irodalom neves írójaként említik, de ha hallom a nevét, nekem mindig az a szemüveges, hosszú hajú srác jut eszembe. Pedig azóta  tisztesen megőszült és a magyar kortárs irodalom ...
Amiért most eszembe jutott, olvastam tőle egy idézetet, ami számomra legérdekesebb munkájában, egy újságregényben (Kölcsön Idő) jelent meg. Ez egy képzeletbeli folyóirat, melynek egymást követő számaiból, folytatásos cikkeiből bontakozik ki a regény. Legutóbbi munkája tavasszal, a Könyvhéten jelent meg (Bartók). 

„Ha koffein és cigaretta nélkül el tudod kezdeni a napot, mindig kedves vagy bármelyik tagod fájjon is, és minden nap képes vagy ugyanezt megtenni, megérted, hogy szeretteid épp most nem tudnak időt szakítani rád, egy gazdag barátot nem szeretsz jobban egy szegénynél, hazugságok nélkül szembe tudsz nézni a világgal, a feszültséget képes vagy legyőzni orvosi segítség nélkül, ha tudsz lazítani pia vagy fű nélkül, őszintén elmondhatod magadról, hogy nincs benned előítélet fajta, nem, bőrszín, nemzetiség, politikai hovatartozás iránt, akkor majdnem elérted a fejlődésnek azt a szintjét, ahol a kutyád áll.” 
Temesi Ferenc - Kölcsön Idő

2012. szeptember 29., szombat

... ki volt a vendég

Szerintem ilyen volt az én "kis bogaram" is:

http://www.anagram.hu/photview.php?heteroptera&animals/heteroptera/081015_5b_Leptoglossus_occidentalis

Nyugati levéllábú poloska (Leptoglossus occidentalis)










Nyugati levéllábú poloska (Leptoglossus occidentalis)
És Őkegyelmessége (jobbra), visszahelyezve természetes közegébe, mivel nem volt lelkem kinyírni.

Utánaolvastam és nem vagyok boldog tőle. A karimáspoloskák családjába tartozik, Észak-Amerikából származik, ahol 1910-ben bukkant fel.
Európában 1999-ben Olaszországban jelent meg,  majd Svájcban, Szlovéniában. 2004-ben már Magyarországon is fellelték. A tűlevelűek kártevője.

Lehet, hogy miattam nem lesz az idén Karácsonyfa?!

...délelőtti élményeimet

Szeretem az orchideákat. Különösen, mert más szobanövényekkel ellentétben, ők is szeretnek engem, vagy a panel lakás egyéb élőlények számára élhetetlen klímáját.

Évek alatt mindenféle alkalomra kaptam néhány példányt, számosítva hét különböző színű Phalaenopsis- lepkeorchideám van. Október táján jelennek meg a virágkezdemények, általában karácsonyra nyílik az első bimbó és májusig szokásuk gyönyörködtetni engem. Így van ez már hat-hét éve.
Azt is szeretem bennük, hogy különösebb gondozást nem igényelnek, heti egy öntözés, néha tápoldat, nem szabad vízben állniuk, nagyjából ennyi.
Hogy érezzék a gondoskodást, időnként trópusi esőt bocsátok rájuk (csak a virágmentes időszakban, mert virágzáskor nehéz őket mozgatni), ez abból áll, hogy beköltöznek a fürdőszobába, oszt tusolás ezerrel.
Mivel nincsenek túl jól már egy ideje (még a télen valami támadás érte őket, és azóta se sikerült rendbe jönniük), ma fürödtünk egyet, hátha az segít. A kádban szépen lecsöpögtek, de helyretelepítés előtt még jár egy jó alapos rázás, és akkor az egyik cserépből... óó, te jóóó éég!!! kipottyant egy szörny. Még szerencse, hogy nem ijedek meg a bogaraktól (szegényre azonnal boratvahab-kupak került, majd áttelepült egy kiürült mézes üvegbe), de akkor is horror, hogy én ezzel éltem egy fedél alatt, ott jött-ment miközben én aludtam. A szobában lakik itt bent?! Anyám!
Sajnos nem vagyok bogárszakértő és fogalmam sincs róla, hogy milyen féle-fajta (talán valamilyen poloska lehet), gőzöm sincs, hogy ki kell-e nyírni, vagy a lakástól jó távol, szabadon engedhetem. Valószínűleg az utóbbi fog történni. (Mellesleg csöppet sem csúnya szegény.) Remélem nem talál vissza és nincsenek rokonai egy másik cserépben.

Jó dolog is történt ám! Megtaláltam a lila és a fehér blúzom leszakadt gombját a mosógép-ajtó szigetelő gumijában. (Végre újra hordhatom őket.)

2012. szeptember 15., szombat

... túl vagyok az írásbeli vizsgán

Tanultam rendesen. Magamhoz képest, meg egyébként is. Minden feladattípusból számtalant megcsináltam, ami nem ment, újra nekiálltam, addig próbálkoztam, amíg tudtam, most jó, sikerült megoldanom. Éreztem, felkészülten megyek írásbelizni. 

A rosszérzések azzal kezdődtek, hogy kiderült, nincs nálam a szemüvegem. Amikor rájöttem, világosan láttam magam előtt, ahogy otthon kiteszem a régit a táskámból, hogy az újat vigyem magammal, de azt az asztalon hagyom. Aztán az sem volt kellemes, hogy huszonketten ültünk egy piciny, levegőtlen, meleg teremben. A légkondit ugyan bekapcsolták, de tíz perc múlva fázni kezdtünk, úgyhogy ki is. 
A legrosszabb mégis az volt, hogy ránézve a feladatokra nem azt éreztem, hogy de jó, meg tudom oldani. Kicsit úgy éreztem, mintha valami tévedés történt volna.
Aztán végre az utolsó feladat rám mosolygott, értettük egymást. Biztos voltam benne, hogy jó a megoldásom. Némi olvasgatás után találtam még egyet, és szépen haladtam, de tudtam, hogy nem úgy fog sikerülni, ahogy szeretném. Ráadásul a két óra nagyon hamar eltelt. 
Elég elkeseredetten jöttem ki a teremből, és úgy gondoltam, nem lesz meg az 51%. Többször átgondoltam, és mindig arra jutottam, hogy amit írtam az biztosan jó, de kevés. Ahogy az idő telt, már reménykedni kezdtem, hogy talán meglesz az, és ma megkaptam az eredményt: 65%. Közepes. 
Szerdán mehetek szóbelizni.

2012. augusztus 5., vasárnap

...lyukat fúr a kiváncsiság az oldalamba

Kik az m1 reklámblokkjai előtt és után fekete-fehér fényképeken látható személyek, és miért vannak ott?
Próbáltam utánajárni. Nem sikerült. Nagy energiát nem fektettem bele, csak az interneten kutakodtam. Annyit sikerült kiderítenem, hogy ez másokat is érdekel, de tényt, hivatalos álláspontot senki nem tud.

Olyan véleményeket találtam, hogy eltűnt személyek, ami valószínűtlen, tekintve, hogy a képek látszatra egy ember munkái.
Valaki olvasta valahol, vagy hallotta - egyszerű reklámfogás, bárki feltölthetett magáról fotót. Az előbbi magyarázattal ezt is elvetném.
Egy hozzászóló szerint a képek a televízió jelenlegi dolgozói, illetve családtagjaik. Ő azt is leírta, hogy az új arculathoz tartottak fotózást, és ezen részt vehetett aki akart. Célja, szerinte a közmédia közösségi jellegének erősítése. Ez hihetőnek tűnik, de furcsa, hogy az ország különböző pontjairól származnak a képek szereplői.

Remélem, valamikor kiderül az igazság, és nem maradok tudatlan az idők végezetéig, legalább az oldalam miatt.

2012. július 19., csütörtök

...megint túl vagyok egy vizsgán

Most semmi vicces élmény nem kapcsolódik a dologhoz. Igazán nagy szerencsém sem volt, vagy talán mégis...
Nem mondanám, hogy nem készültem rendesen, inkább azt, hogy kapkodva. De fektettem bele energiát, azt nyugodtan állíthatom. Egyetlen olyan tétel volt, amit képtelen voltam még végig olvasni is. Úgy döntöttem, nem kínlódok vele, azt majd nem húzom ki és kész.
Hajnalban, öt óra körül, teljesen megmagyarázhatatlan okból felébredtem. Láttam, hogy még nem kell kelni, de ha már úgyis ébren vagyok, úgy döntöttem, kéne egy kevés energiát fordítani arra a 17-es tételre. Elolvastam, aztán szépen visszaaludtam.
A vizsga folyamán a szereplésemmel elégedett voltam, volt amit kiválóan, volt, amit inkább döcögősen, de mindenképpen megfelelő szinten produkáltam. 
Elérkeztem az utolsó modulhoz, és belenyúltam. Kihúztam azt a bizonyos 17-es tételt. 
Nem állítanám, hogy büszke vagyok magamra, de legalább néhány konkrétumot (szerintem elég keveset) tudtam mondani - hála a hajnali felriadásnak.
Szóval, mégiscsak szerencsém volt. Bár az igazat megvallva, az lett volna az igazi, ha legalább még egyszer átolvasom a tételt. Valószínűleg most jobb szájízzel mondanám,  mennyire jól sikerült megint a vizsga. Mert még így is jól sikerült. Nagyon is. (Örülök ám nagyon!)

2012. július 4., szerda

...Bosnyák téri élményemet

Első vizsgámon sikeresen túl lettem. Azt most szerényen elhallgatom, mennyire jól sikerült, de csak azért, mert nem annyira a tudásomat, mint inkább a szerencsémet tükrözi az eredmény. Nem mintha nem készültem volna fel rendesen, de azért volt olyan, ami még véletlenül sem maradt meg a memóriámban. 
Azt azonban elárulom, hogy mindenki sikeres vizsgát tett, ebből következik, hazafelé nem kicsit voltunk jókedvűek, lelkesen cserélgettük élményeinket. 
Vidámságunkat csak fokozta, amikor a buszra várakozva észrevettük, hogy a megállóban állók egy része gyanúsan méregette három főre apadt csoportosulásunkat, majd kicsit távolabb is húzódtak tőlünk. És amikor végre megérkezett a jármű, nem szálltak fel. Rá kellett jönnünk, hogy fehér blúzos, sötét szoknyás társaságunkat BKV ellenőröknek nézték. 
Ez úton üzenem a 32-es busz utasainak: semmi pánik, csak vizsgáztunk. Még háromszor jövünk. További szép napot és eseménymentes utazást! 

(Tök fura, hogy most nem kell idegesen könyvekben és füzetekben lapozgatnom, különböző színű szövegkiemelőkkel vonalaznom, és megjegyezhetetlen szavakat mantráznom. Persze nem tart sokáig ez az állapot, 19-én újabb futam.) Ittam a meggyborból. 
Vagyis majdnem megittam a meggybort.

2012. június 26., kedd

...kaptam egy üveg meggybort

Meg egy üveg málnabort is. 
A bogyósgyümölcsöknek minden formájához vonzódom. (Az irodalmihoz is, Háy János - A bogyósgyümölcskertész fia c. kötete olvasva is, hallgatva is (Rátóti Zoltán) - meghatározó élmény.) Tehát elmondhatom, jelentős bogyósgyümölcs fogyasztó vagyok.
Most van a jó világ, hiszen idényük van. Málna és ribizli minden mennyiségben vehető és ehető. Szívesen is eszem őket magukban, vagy joghurtba keverve, néha kiegészítve valamilyen gabonapehellyel. Süteményeket is előszeretettel választok miattuk (ma a cukkini leves után az egyik kedvencemet, mákos ribizlis szeletet ettem). A téli, "nehezebb" napokra a fagyasztót szoktam teledobozolni a finom, napérlelte bogyókkal. Némelyikből lekvár, jam is készül. Egyszóval mindenhogyan, minden módon és formájukban rajongójuk vagyok. Málna pálinkát is itattak már velem, azt hiszem, ez az állapota a gyümölcsnek kicsinyt távol áll tőlem, de a bort kíváncsian várom, csak alkalmat kell találni a kinyitására. Azért a meggyborban valamivel jobban bízom, úgy gondolom, ő tetszeni fog nekem. 

Sajnálom, hogy szederbort nem kaptam... Nem volt. Talán az összes bogyós közül ő a legkedvesebb. Nekem egy csoda a hatalmas, sötét színű, édesen fanyar gyümölcs, bármennyit meg tudnék enni belőle. Még nem érik, de már hamarosan. Minden évben álmodozom arról, hogy az érési idő véletlenül pont Agárdon érjen, van ott egy hatalmas szedres, de ezidáig még nem alakult úgy. 
Most, hogy belegondolok, nem is tudom, létezik-e egyáltalán szederbor. Pedig én a fejemben a zamatát is ismerem. Nem azért mert ittam, hanem mert olvastam. Joanne Harris könyvei közül számomra ez a legkedvesebb (2000-ben írta, a talán legnépszerűbb és legismertebb Csokoládé után.) Sok éve olvastam, és most, hogy kaptam egy üveg meggybort (és málnát is), újra levettem a polcról.

2012. június 9., szombat

... mit tanultam


Amikor a mostaninál is nagyobb leszek, kereskedő leszek. (Hogy mire lesz jó, azt nem tudom, majd csak jó lesz valamire.) De most még iskolás vagyok, és tanulok rengeteg érdekességet.
 
Az elmúlt tanórán minden más mellett az áfabesorolásról is beszéltünk. Azt eddig is tudtam, hogy van 27, 18, 5 és 0 %-os áfa. Amire ezidáig nem figyeltem, de a mai bevásárló blokkomon megnéztem, a tételek mellett egy betűjellel mindig feltüntetik, hogy az áru melyik áfacsoportba tartozik. 
A tanerő is említette, de ma, saját tapasztalatom is igazolta, különös dolog figyelhető meg az élelmiszereknél. Az alapvető élelmiszerek a 18% áfa - "B", az egyebek pedig a 27% áfa - "C" gyűjtőbe tartoznak. A vásárolt termékeim közül az utóbbiba, vagyis "C"-be tartozik a selyemsonka, a sertés oldalas és a pulyka virsli. "B", azaz alapvető élelmiszer a tejföl, a félbarna kenyér, a tejes kifli.
Vettem még - bár a kosárba helyezéskor kicsit meginogtam, hogy talán mégse kéne, mert nasi és nem annyira egészséges, de mivel akciós volt, szeretem és menő karpánt is van a tasakban, mégis elcsábultam, szóval vettem egy csomag Pom-Bär originalt. És a nyugta böngészése során kiderült, hogy semmi szükség szemlesütésre, szégyenkezésre, nem fújjos, hízlaló, csúnya dolgot vettem. Nem. Itt áll, feketén-fehéren: "B", azaz 18%-os áfás, tehát ALAPVETŐ élelmiszer. (Most nem vettem, de állítólag a tejszelet is az. Sőt, a milka csoki is...) 

Once upon a time (angolul is tanulok ám!!) egy okos ember azt mondta: minden relatív. Így talán az is, kinek, mi az alapvető élelmiszer. A mai okos, szabályokat hozó okosok szabályait azonban be kell tartani. A támogatott (18%-os áfás) élelmiszerek: a tej és tejtermékek, a gabona, liszt, keményítő vagy tej felhasználásával készült termékek, figyelembe véve százalékos zsír- illetve víztartalmukat.
Ha megfelelően módosítják összetételét, lehet, hogy a Balaton szelet is alapvető élelmiszer lesz, vagy tán már az is! Múlt héten vettem egyet, bűn rossz volt.

2012. június 3., vasárnap

...elolvastam 3556 oldalt

Még 120 van hátra Harry Potter történetéből. Nem tudom hogyan lesz vége, sejtéseim vannak. 

Az első könyvet (Bölcsek Köve) meseszerűnek találtam, a belőle készült filmet gagyinak nem annyira jónak. Talán, mert 11 éveseknek szóló mese. A 2. (Titkok Kamrája) már jobban tetszett. Egyébként a filmek mindig gyengébbek a könyvnél, a rendezés nincs igazán a topon, de a magasabb számúak egyre jobban tetszenek, a 6. például nagyon. 
A leggyengébb könyv számomra a 4. (Tűz serlege), ezt olvastam a leghosszabb ideig, néhol unalmas és mintha az író nem igazán tudta volna mit is akar, aztán néhány felesleges oldal után meglendült, majd újra ellaposodott. A film itt talán azért volt jobb, mert a lényegtelen részek kimaradtak. Sokáig úgy gondoltam a 3. (Azkabáni Fogoly) lesz a kedvencem. Az 5. könyvig (Főnix Rendje) így is volt, aztán a 6. (Félvér Herceg) és persze a 7. (Halál Ereklyéi) megváltoztatták a sorrendet. Az utolsó könyvet már olyan odaadással olvastam, olvasom, mint nagyon régóta semmit. Talán Ken Follet Katedrálisát faltam így első olvasatkor, minden közben és helyett.

Mindig az írott anyag után következett a forgatott; két kivétellel, a Félvér herceg filmet akkor néztem meg, amikor beteg voltam, és nem tudtam olvasni, asszem a könyv felénél tartottam. A Halál ereklyéi I. filmet pedig még ezek előtt, mert annyiszor adta a hábéo, hogy nem tudtam egyszer (kétszer) nem megnézni. De így még szembetűnőbb a könyv részletessége és a film elnagyoltsága. A könyveket teljes rajongással, mindenkinek ajánlom, a filmeket csak utána, de a szereplők miatt mindenképpen.
A színészek közül A Voldemortot alakító Ralph Fiennes szerintem zseniális. Mindvégig szerettem a McGalagonyt alakító Maggie Smitht, és kisebb nagyobb megingásokkal Dumbledore megszemélyesítőjét Michael Gambdont (az első két filmben Richard Harris alakította). Nagy kedvencem volt könyvben és filmben is Sirius Black (Gary Oldman) és Rémus Lupin (David Thewlis).

És hát... Perselus Piton. Egészen idáig, bármit is tett, nem tudtam utálni, néha megdöbbentem, de valami, talán Dumbledore feltétlen bizalma, azt súgja, hogy ő végig kulcsfontosságú Potter életében.  
Alan Rickman olyan tökéletes választás, és én egyébként is annyira kedvelem, hogy szerintem már miatta sem tudok nem rajongani Pitonért.
Némi alvás után, holnap, azaz ma, megtudom, hogyan zajlik le és fejeződik be a Roxfort ostroma és Harry harca Tudjukki ellen.

2012. május 14., hétfő

...újabb eü-s élményeimet

A laboreredmények ismeretében pénteken antibiotikumot és probiotikumot kaptam, valamint  egy herpeszkenőcsöt, amiről már nyilatkoztam, hogy nem vált be.
A hétvégén a gyógyszerek hatására egyetlen dolog múlt el, a lázam, viszont lettek újabb, számomra elég ijesztő tüneteim. A háziorvosom is így gondolhatta, mert elküldött bőrgyógyászhoz.
A regisztráción viszonylag hamar átestem, időpont hiányában kaptam egy sorszámot (31), és közölték, hogy sokat kell várni. Fél tíz (9:30) volt, amikor leültem a váróban, és háromnegyed egy (12:45) amikor kijöttem a rendelőből. Éhesen, szomjasan, betegtársaimtól idegesen és kicsit elkeseredetten.
Mint kiderült, rossz antibiotikumot szedtem eddig, ettől lettek az új tünetek, és ezért nem javult, sőt romlott az állapotom.
Kaptam egy másik (jóöreg Penicillin-tartalmú) gyógyszert és a bőrproblémáimra egy kenőcsöt, ami már 10 perccel az első használat után egészen emberszabásúvá tette a külsőmet. Újra feleződött a duzzanat a számon, és az idegeimet robbanásig feszítő zsibbadás is elmúlt. (A hétvégén gondoltam rá, ha lenne itthon egy kis Tetran kenőcs (szintén jóöreg), az biztos csodákat tenne velem. Nem azt kaptam, de ez is egy (nyilván jobb) antibakteriális kenőcs.)

Most szerdáig, akkor kell visszamennem a háziorvoshoz, szép türelmesen gyógyulok, és remélem, véget is érnek kirándulásaim az egészségügyi intézményekben.

2012. május 12., szombat

...milyen csoda a Carmex

Eddig még sosem volt herpeszem, most a sok egyéb bajom mellé sikerült egyet begyűjtenem. Hűtöttem, sóztam, kenegettem mézzel, teafaolajjal, mosogattam almaecettel. Semmi nem használt, sőt valószínűleg így együtt, inkább ártott, mert nem úgy működött, ahogy azt az interneten olvastam, nem varasodott be, és az nem esett le, hanem további hólyagok keletkeztek, a szám pedig nem mondanám hogy szép, de celeb feltöltöttségűre dagadt. 
Próbálkoztam gyógyszertári herpeszkenőccsel is. Az eredmény egészen kellemetlen érzés volt. Még az áldott jó kamillatea is csak rontott az állapoton, talán a legmegnyugtatóbbnak a teafa-olivaolaj keverék bizonyult. 
Hajnali álmatlanságomat hasznosítva az internetes böngésző a fertőtlenítő ajakbalzsam keresésre kiadott egy Carmex nevű ajakápolót, és már az első sor amit megláttam arról szólt, hogy: gyógyítja és fertőtleníti a herpeszt. A honlapon azt is megtaláltam hol kapható, már csak meg kellett várnom a reggelt. 

Természetesen az üzletből kilépve azonnal nyitottam is a kis tubust (sajnos tégelyest nem kaptam), kentem is az ujjammal előbb a nem sebes részt, és már akkor tudtam, hogy rendben lesz. Krémes, nem ragadós, mentolos balzsam szerű dolog került a számra, ami azonnal hűteni, nyugtatni kezdte a feszülő, lüktető kórt. Elmondhatatlan érzés volt. Mire hazaértem a duzzanat felére apadt, és bár a fájdalom nem múlt el teljesen, minőségi javulást érzek, legalább ezen a területen. Ha lenne min, még mosolyogni is tudnék. Thank You, Mr. Woelbring.

2012. május 11., péntek

...friss egészségügyes élményeimet

Nagyon ritkán vagyok beteg. Bizonyítja ezt, hogy amikor legutóbb, úgy másfél éve orvosnál voltam, kiderült, hogy kiírtak a rendszerből. 
Most úgy alakult, hogy egészségügyi ellátásra szorulónak minősítettem magam s majd egy hetes huzavona után elfáradtam a rendelőbe. Arra jutottunk, hogy nem igazán jutottunk semmire, így labor vizsgálatra küldtek - sürgősséggel; a kezelés elkezdése érdekében fontos lenne tudni, milyen természetű problémával állunk szemben.

Reggel éhgyomorra, vizelettel felszerelkezve beálltam a betegfelvételi ablakhoz a sor végére. Nagyon szép, de kedvesnek nem modható hölgy rámdörrent, amikor sorra kerültem, hogy időpont van? Mondtam félszegen: nincs, sürgősséggel küldtek. Kilenc harminctól kérjen időpontot személyesen a másik ablaknál vagy telefonon - még a kezembe nyomott egy etikettett a labor előrhetőségeivel, és már kérte is a következőt. Mivel nem jókedvembe mentem oda, semmi erőm nem volt vitatkozni vele, leültem és gondolkodni kezdtem, hogy mit tegyek. Ha kivárom a fél tizet, és még ma megcsinálják a vizsgálatokat, akkor sem lesz kész fél délre, amikorra vissza kell mennem a háziorvoshoz. 
Az okostelefonom segítségével internetről kikerestem az orvosom telefonszámát, és jól megmontam neki, hogy milyen csúnyán viselekedtek velem. Mondta, hogy beszél velük, és majd úgy tíz perc múlva hívjam vissza. Láttam is amikor a szép hölgy telefonált, aztán kirontott a nevemet ordibálva, ránézett a beutalóra és közölte álljak sorba, mert most telefonált az orvosom. 
Amikor újra elé kerültem, már nem csak szép, de kedves is volt, elmondta, hogy soron kívül fogadnak, mit hol kell elintéznem, és mikor lesznek meg az eredményeim, nagyon szépen mosolygott hozzá. Leadtam a vizeletet, megböktek, aztán kicsit nem voltam jól, azt hittem, telefonos segítséget kell kérnem, de szerencsére a váróban állt egy automata, amiben nem olvastam végig, de talán a nagyon betegbarát 40 Ft-os ár (!!) volt a legmagasabb, meghívtam magam egy narancslére és amikor már járóképes lettem, hazabaktattam. Most várom a további élményeket.

2012. április 23., hétfő

...hogyan lett új fényképezőgépem

A használatos fényképezőgépemet (egy Panasonic) szeretem, már nem fiatal darab, de jól kijövünk egymással. Egyetlen problémám, hogy mérete és súlya miatt mindennapi használatra nem alkalmas. Amikor okos telefonom lett, úgy gondoltam az megfelel majd arra a célra is. Hamar rájöttem, hogy annyira nem okos. Bizonyos dolgokat lehet vele rögzíteni, de nem az igazi. 
Rendszeresen látogatni kezdtem az egyik bolt honlapját és válogatni kezdtem a gépek között. Hosszú idő telt el, mire a kedvemre való gép és ár összetalálkozott, de akkor úgy döntöttem mégsem, inkább még várok és majd ha az a Nikon... 
A várakozással a kedvem is elment és anyagilag is megfontoltabb lettem, egészen addig, amíg megláttam az Olympus VR-310-et nagyon olcsón (amit azóta sem értek, vajon miért kerül a fekete 3000 Ft-tal többe, mint a piros vagy a lila?). Többször mentem el megnézni, megfogdosni, de valamiért nem tudtam rászánni magam. Valamiért = Nikon. Sajnos az a Nikon... 
Ma végre döntöttem, és igen határozottan elindultam a legközelebbi bevásárlóközpontba 310-est venni. És az történt, hogy nem volt - se piros, se fekete, se semmilyen. De ha már ott voltam, kicsit nézelődtem, az egyik Olympust bekapcsoltam. Az eladó segítségét ajánlotta, mondtam mit keresek, mondta nincsen. 
Viszont ajánlotta a kezemben lévőt, akkor vettem csak észre, hogy alig drágább, mint a másik, de én nem nagyon akartam többet fizetni. Megköszöntem a segítséget és távoztam. Nem mentem messzire, az egyik bolt előtt belesüppedtem egy hatalmas fotelba, a telefonom és az internet segítségével arra az elhatározásra jutottam, hogy vissza kell mennem és meg kell vennem az Olympus SZ-10 készüléket. És így lett.

2012. április 16., hétfő

...etető felújítást végeztem

Évek óta járnak az ablakomba kosztolni a cinkék. Nem csak télen, amikor szezonjuk van, néha váratlanul feltűnnek nyáron is, kora ősszel, késő tavasszal, most is. Ha nem gondolkodom előre, néha nem is könnyű nekik napraforgót szerezni. Emlékszem egyik évben az állatkereskedésben furán nézett rám az eladó, amikor szeptemberben meséltem neki, hogy bizony nálam már kopogtatnak, verik a rácsot, követelik a magot.
Minden évben elhatározom, hogy végre kapnak egy szép etetőt, de még sosem panaszkodtak, úgy tűnik elégedettek az instant teás dobozzal, valahogy mindig elfelejtődik. Ráadásul, mivel ez átlátszó, tökéletesen jól meg figyelhető vasárnap reggelenként az ágyból, hogyan turkálnak, válogatnak a magok között, ahogy szanaszét repkednek a nem megfelelő falatok és maghéjak.

Valamelyik reggel a virágok locsolása közben vettem észre. hogy bizony már eléggé megviselte az időjárás a doboz tetejét, ráférne egy kis felújítás.
A gondolatot tett követte, némi zöld festék és egy általam napraforgósnak nevezett mozaik került rá. Középen napraforgóvirág, körülötte az ég és víz kékje, a szélén pedig a föld (fekete) és nap (sárga) öleli körbe, zárja egésszé. (Jól ki van találva.)
Tegnap ünnepélyesen átadtam felhasználásra a felújított szotyi-büfét. A vendégek fel is avatták, igaz, csak leették a hálós etetőből kiszóródó morzsákkal, de mint az egység üzemeltetője, elmondhatom: elégedett vagyok. Örülök, ha jönnek.

2012. március 27., kedd

...ma van az 50. Színházi Világnap

Ezen az estén az előadások előtt a világ valamennyi országában a Nemzetközi Színházi Intézet által felkért művész gondolatait tolmácsolják.

Az 50. Színházi Világnapon John Malkovich üzent színházban dolgozó társainak, barátainak. Köszöntőjét a Nemzeti Színházban Bánfalvi Eszter olvasta fel.

"Kívánom, hogy munkátok legyen nagyszerű és eredeti. Mély, megindító, elgondolkodtató és egyedi. Azt kívánom, hogy segítsen elgondolkodni azon, mit is jelent embernek lenni, és mindezt szívvel-lélekkel, őszintén, nyíltan és méltósággal tegyétek. Azt kívánom, hogy győzzétek le a viszontagságokat, a cenzúrát, a szegénységet és a nihilizmust, melyekkel közületek sokaknak meg kell küzdeni. Tehetséggel és kérlelhetetlenül tanítsatok arra, hogy a maguk összetettségében értsük meg az emberi érzelmeket. Ez egy egész élet munkája, amelyet alázattal és kíváncsisággal valósítsatok meg. Kívánom, hogy tehetségetek legjavát adva - és ez is csak kivételes és rövid pillanatokban lehetséges - sikerrel fogalmazzátok meg a "hogyan éljünk?" alapvető kérdését. Így legyen!
- John Malkovich"

Malkovich üzenetének magyar parafrázisát Parti Nagy Lajos fogalmazta meg, a Nemzetiben Alföldi Róbert tolmácsolta.

"Szeretném, hogy munkánk legyen, hisz dolgunk van. Szeretném, hogy lehessünk, segíthessünk gondolkodni azon, hogy mit jelent ember voltunk Európában és Magyarországon, mit jelent a méltóságunk, a civil kurázsink. Hogy szabadság nélkül lehet-e kultúra, kultúra nélkül lehet-e szabadság. Szeretném, ha művészek maradnánk, ha megmutatnánk honfitársaink szegénységét, kiszolgáltatottságát, érzelmeit és indulatait a magunk autonóm művészete által. Szeretném, ha elhinnénk, hogy a tehetség jórészt bátorság, és az alázkodás nem alázat. Ha tudnánk és tudatnánk, hogy a művészetet nem lehet kinevezni, hogy az erősebbnek nincs automatikusan igaza. Szeretném, ha a saját eszközeinkkel megmutatnánk a hatalommániát, a gőgöt, a döntéshozók tartüffériáját, a kacérkodást az ordas eszmékkel amik Európában hatvanhét éve szalonképtelenek. És ez nagyon nincs rendben -- szeretném, ha ezt, tehetségünk legjavát adva, meg tudnánk értetni. Azért, hogy ne így legyen.
- Parti Nagy Lajos"

2012. március 25., vasárnap

...sosem tudtam, hogyan szaporodik a hóvirág

Odáig eljutottam, hogy a hagymák mellett esetleg kisebb hagymák fejlődnek, és így jönnek létre a telepek, azokat szétszedve (úgy hívják tőosztás) új kis hóvirág szigeteket hozhatunk létre. De hogy az erdőben ez hogyan történik, hogyan lesz egyre nagyobb és nagyobb a hóvirágmező, arra nem jöttem rá. Azt gondoltam, hogy a hagymák maguktól nem tudnak vándorolni... Nem is, de...
A közelmúltban egy szép kis hóvirág kolónia tulajdonosa lettem. Azt figyeltem meg, hogy a virágok elnyílása után az a kis zöld bigyó, ami a gyönyörűséges hófehér szirmot tartotta (vacokba süllyedt magház), megvastagodott kis terméssé alakult és magokat rejt. Tehát most az történik, hogy ezek a kis magházak felrepednek, a magok a szelek szárnyán (tenyeremen) új földterületeken (cserepekben) szétszóródnak, jövő tél végén pedig megjelennek a magoncok, amik virágot még nem hoznak, de 2-3 év alatt akkora hagymákká nőnek, hogy annak is eljön majd az ideje.

(megfigyelésemet az interneten fellelt anyaggal egészítettem ki - környezetismeret, 4. osztály)

2012. március 15., csütörtök

...láttam Szabó István új filmjét

Az ajtó, a Régimódi történet mellett, a legkedvesebb Szabó Magda regényem. 4-5 éve olvastam. Nyomot hagyó, sokféle gondolatot elindító történet, jókat sírtam rajta. Láttam színdarabként Bánsági Ildikó és Egri Kati főszereplésével (Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház) színpadképesre egyszerűsítve, de szintén torokszorítóan.
Szabó István filmje több könnyet csalt ki belőlem, mint a regény. Csakúgy, mint a könyvre, erre sem mondhatom egyszerűen: tetszett, mert az nem fejezi ki hogyan hatott rám. Nem másfél órás program, nem ér véget a film kifutásával; folyamatosan visszatérnek képek, hangulatok, érzések. Ha mégis néhány szóval kellene véleményt mondanom, csak úgy tudnám ajánlani: nagyon szép film.
Az operatőri munka (Ragályi Elemér) gyönyörű, a zene szintén. Helen Mirrent egyébként is szeretem, tökéletes Emerenc (szinkronhangja Bánsági Ildikó). Martina Gedeck-et nem hiszem, hogy láttam bármiben is, az első néhány percben számomra nem volt elég Szabó Magdás, de hamar megkedveltem. Nagyon egyszerűen és jól ábrázolt a két nő viszonyának változása; hol sírtam, hol meg élveztem a kemény, odavágós humorukat. Szerettem a rendező szokásos, Jirí Menzeles kikacsintását. Violát egyenesen imádtam (főleg picinek, amikor megtalálják).

Az Uránia Dísztermében láttam a filmet, öröm volt számomra, hogy nem rágcsáltak kukoricát és nem szürcsöltek kólát, továbbá a film végén a stáblista utolsó soráig senki nem hagyta el a termet. Azért, hogy ne legyen ennyire fényes a történet, azt is el kell árulnom, hogy talán ha tizen voltunk a teremben...

2012. március 14., szerda

...térképpel egyszerűbb

Nem mondom, hogy mint a tenyeremet ismerem, de lassan már tájékozódni tudok Sopron belvárosában.
A térkép (talán ezért találták ki) nagyban segített megérteni hol vagyok és hova jutok. Persze elsőre rögtön nem az történt, amit szerettem volna. Megesett, hogy értetlenül álltam egy utcasarkon, ide meg hogy kerültem, de egyre többször jutottam az előre eltervezett helyre.

A nagy áttörés akkor történt, amikor (szégyen ide vagy oda) menetirányba fordítottam a térképet. Még néhány jelet és megjegyzést odafirkantottam a szélére, de lassan ezek is elmaradtak.
Délután négy órakor, diadalmas mosollyal nyugtáztam, az utca végén az várt, amire számítottam: ott vagyok, ahol akarok.

Krémessel ünnepeltem.

2012. március 13., kedd

...mennyire nehéz Sopronban tájékozódni

Nem tudom a soproniak hogy csinálják. Nekem nem megy.

Először az tűnt fel, hogy jé, itt már jártam az előbb, aztán meg, hogy már megint ott vagyok. Amikor el kéne jutni valahova, fogalmam sincs merre kell indulnom, persze mindegy, mert úgyis oda fogok kijutni, ahol már az előbb jártam.
De az is előfordult, hogy nem tudtam éppen hol vagyok, és onnan hogyan fogok visszajutni a szállodába.
Mint kiderült aggodalomra semmi ok, ötödször is visszajutottam ugyanoda, ahol már négyszer jártam.

2012. március 11., vasárnap

...miért megyek egyedül pihenni

A férfi emberről (ma már a nőiről is) azt gondolom (amit egyébként a kutyákról is), amelyik kóborolni szeret vagy nagy mozgásigényű, azt nem lehet rövid pórázon tartani, engedni kell, hadd fusson, főleg, ha a munkája is elszóltja időnként, és bízni kell benne, hogy visszatalál.
Sosem volt probléma, ha egy-két hétre magamra maradtam a gyerekekkel, találtunk elfoglaltságot bőven. A közös nagy családi megmozdulások, a nyaralásokat leszámítva, azonban egyre ritkultak a csemeték iskolába kerülésével, amikor pedig egy kutyus is került a családba, rá is gondolni kellett.
Ahogy a gyerekek cseperedtek egyre több saját programjuk lett, osztálykirándulás, erdei iskola, edzőtábor, verseny. Ők mentek a dolgukra, mi meg maradtunk a legkisebbel és a kutyával. Egy nyárvégén, mikor mindenki hazatért, gondolatban már készültünk az iskolakezdésre, de gyakorlatban még a sártól összeragadt sátrat próbáltam eltehető állapotba hozni, miközben a hazatérő gyermek élmény beszámolt testvéreinek...
Megropogtattam hasgató derekamat, a sátorra, majd a tágra nyílt szemmel hallgató legkisebbre
néztem, és megvilágosodtam: mi ketten nem voltunk nyaralni. Akkor most megyünk! Másnap már a Balatonon voltunk; aztán évekig pár napra minden augusztusban, néha kiegészülve valamelyik tesóval.
Az idő telt, a szokás maradt - némi változással. A gyerekek barátokkal, barátnőkkel kezdtek nyaralni, magam pedig, ha a kutyust rá tudtam bízni a férjemre, inkább a csendesebb Velencei-tóhoz mentem.

Ma már nincs kutyám, de megszoktam és megszerettem az egyedül pihenést. Jól esik a csend és nyugalom. Élvezem, hogy nem kell alkalmazkodnom; a magam feje után mehetek és tehetek mindent. Ha esetleg mégis vitába keverednék magammal, abból is én jövök ki győztesen. Mehetek színházba vagy állatkertbe, úszhatok vagy sétálhatok, ülhetek órákig egy padon vagy a vízparton, nézhetem a felhőket, hallgathatom a madarakat. 'Figyelhetem a fű növését'. Én úgy hívom - szabadság.
Holnaptól szabadságon vagyok. Sopronba megyek.

2012. március 9., péntek

...miért vettem jegyet a Nemzetibe április 4-re

'A tévézésre', mint programra mindig sajnálom az időt. Ha van olyan film, ami érdekel, megnézem, de nem szoktam naphosszat működtetni a készüléket. Vannak kedvenc csatornáim, ahol nagy ritkán találok számomra fontos műsort, de ezek nem a kereskedelmi kategóriába tartoznak. Nem nézek valóság showkat, vetélkedőket sem, és hát... rossz szemmel nézem, ha egy színész ilyet, vagy reggeli műsort vezet. Persze az anyagi oldalát megértem, de az emberit nem.
Ezen okokból és néhány szerintem gyengére sikerült film kapcsán, egy laza csuklómozdulattal leírtam Stohl Andrást. Nem igazán érdekelt a munkássága, persze hallottam vagy véletlenül láttam néhány híres, hírhedt megmozdulását (lépcsőn legurulás talán a Csillag születikben?). Időnként rácsodálkoztam egy-egy fantasztikus szinkronra, (talán régen a Rosszfiúkra) és a Tűzvonalban néhány epizódban nyújtott alakítására. Csodáltam, ám de nem szerettem.

Szeretem viszont Bezerédi Zoltánt, aki 2010. januárjában megrendezte a Nemzeti Színházban Móricz Zsigmond - Úri muriját, és úgy döntöttem nekem ezt látnom kell. Fergeteges előadás volt, remek szereposztással: László Zsolt, Kulka János, Garas Dezső, Martinovics Dorina, Schell Judit, Bánfalvi Eszter, Lukáts Andor és ki ne maradjon Csörgheő Csuli - Stohl András. Megdöbbentően jó volt! Napokig meséltem mindenkinek, mennyire más, mint amire számítottam.
Rávetettem magam mindenre, ami elérhető vele kapcsolatban; végignéztem a Tűzvonalban összes epizódját, megnéztem a Géniusz, az alkimistát, összeszedtem milyen darabokban játszik és szépen elkezdtem jegyeket venni. Aki rendszeres színházba járó, az tudja, hogy legalább egy hónappal előbb kell (ha lehet) a jegyeket beszerezni. Nekem már volt néhány a mágneses táblára erősítve, amikor elérkezett május eleje, az a bizonyos baleset (Előállították Stohl András színész-műsorvezetőt, miután szombat hajnalban Budapest és Fót között balesetet okozott. _index).

Alapállapotban ez nem lett volna számomra különösebb hír, a bulvársajtó, a művészek magánemberként elkövetett ballépései sosem érdekeltek. De ott álltak a jegyek, azt sem tudtam a Stohlt körülvevő hisztériában, hogy lesznek-e előadások.
Voltak. Rögtön a baleset után pár (4) nappal újranéztem az Úri murit. Nagyon szomorú-vidám előadás volt. Az előzőhöz képest sokkal élesebbek az ellentétek; ahol vidám, ott nagyon az, ahol szomorú, ott nagyon az. Persze elkerülhetetlenül most inkább Csulira figyeltem; hogy mondják? - átjött a bánata, néhol torokszorítóan. A több száz néző egybehangzó, hosszan tartó egyenletes vastapsa is megható volt.
A sorban Szomory Dezső Hermelinje következett, szerettem. Majd az erős hatású Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból. Felejthetetlen!! Rá egy napra Csiky Gergely Buborékok. Három estén három különböző karaktert láttam tőle: a Hermelinben nemkicsit ripacs, de édesen sármos színpadi szerző, a Vadászjelenetekben szerethető üldözött, a Buborékokban pedig félszeg, kicsit tices, de nagyon kedves szerelmes. Nem ugyanazt a pasit láttam háromszor más ruhában, más névvel, valóban különböző karaktereket hozott. - Színész. Ez a mestersége.

Pár hónap múlva ismét megnéztem az Úri murit, és még láttam a Centrál Színházban Keith Huff Jó zsaru - rossz zsaru c. sikerdarabjában.

Szerepeit, mint tudjuk nagyrészt átvették kollégái.
A Móricz darab megvárta.
Április 4-én újra színpadon. Már van rá jegyem.

2012. március 3., szombat

... mennyire szeretem Ascher Tamást

Talán még nem is láttam egyetlen rendezését sem, amikor már imádtam.
Így utólag tudom, hogy ez a kijelentés nem igaz, hiszen a Kaposváron rendezett Pinocciót (Pogány Judit) láttam, csak hosszú évekig nem is tudtam, hogy azt Ascher rendezte.

Szóval első találkozásunk a Szalontüdő c. rövidfilm kapcsán jött létre. Szinte azonnal szerelembe zuhantam. Azóta számtalanszor újra- és újranéztem, az érzés semmit nem változott.
Aztán az igazán mély érzelem az Örkény Színház nézőterén alakult ki bennem Ionesco - Különóra, A kopasz énekesnő előadáson. Eredetileg Gálffi László miatt néztem meg, de a rendezés (és Gálffi) miatt néztem meg többször is. Feszes, figyelmet követelő, egy percig elkalandozni nem hagyó előadás volt, imádtam. Ezután a Jógyerekek képeskönyve következett, ami már olyan állapotba hozott, hogy muszáj volt mindent megnéznem, ami elérhető.
Az első ilyen a Katona József Színház Csehov - Platonov előadása, DVD-n, ami szintén meghatározó lett az életemben, hiszen mire megszereztem írott formában az antikváriumból, már az összes Csehov darabot elolvastam és igazán lelkes híve lettem.
Forgách András - A kulcs c. darabját a színház. tv-n láttam, azóta sem sikerült rendes felvételt szereznem róla, de például e darab kapcsán szerelmesedtem bele Fekete Ernőbe. Újra néztem a Kopaszénekesnőt és a Jógyerekeket többször is. Megvettem DVD-n Csehov Ivanovját. Zseniálisnak találtam. Jegyet vettem a Katonába Gorkij - Barbárokjára. Elvarázsolt. Újra Jógyerekek, és ott voltam az utolsó és aztán még a ráadás Különórán is, amiről köztudottá vált, hogy még a legeslegutolsó előadás után is adott instrukciókat a színészeknek... hihetetlen a pasas. De még nincs vége... Jött a Kamrában az Éhség, amit hatására el is olvastam. Sokszori dvd nézés után, élőben az Ivanov, persze azóta többször is. Annyira tökéletes előadás, ezt még senkinek nem sikerült felülmúlnia. Itt is beigazolódott, amit már a Barbárok kapcsán felfedeztem, hogy Aschernál a színészek a szöveg nélküli "statiszta" szerepet is teljes gőzzel hozzák, nincs üresjárat, nincs bámészkodó szereplő. (ezért nem jók a tévéfelvételek, ott sosem látszik, amit látni érdemes) Következett az Örkényben a Bohémélet, percnyi üresjáratot nem hagyó, precíz rendezés, ahogy szokott. Ugyanezt tudom elmondani A szerelem diadaláról is, bár maga a darab, olvasva nem tetszett volna. Ascher eladta nekem.

Több Jógyerekek után az utolsó Barbárok, amiért azóta is vérzik a szívem, hamar lekerült, csakúgy, mint az Éhség.
A tavalyi és ha jól gondolom az idei rendezéseit anyagi okokból még el kell odáznom, de nem mehetek el úgy a mai nap mellett, hogy ne gondoljak rá nagy szeretettel.


Boldog születésnapot!

2012. február 27., hétfő

... miért olvasom a Harry Pottert

Ritkán nézek tévét, leginkább evés közben kapcsolgatok a csatornák között. Általában nem találok nézhetőt, de ha mégis, akkor persze nem az elejétől látom a filmet. A múlt hét valamelyik napján találtam rá az egyik filmes csatornán A J. K. Rowling-sztori c. amerikai életrajzi filmre. 2011-ben készült, a rendező Paul A. Kaufman, a címszereplő Poppy Montgomery. Lehet, hogy nem jó film, nem is tudom mivel kell mérni egy film milyenségét - Oscar-jelöléssel vagy nézhetőséggel. Számomra az utóbbi volt; az ebéd mellé tökéletesen megfelelt, sőt a tányér kiürültével sem kapcsoltam ki.
Este pedig olvasni kezdtem az első könyvet, amit egyszer már sok évvel ezelőtt elkezdtem, de néhány oldal után érdeklődésemet vesztettem, és ezzel számomra hosszú időre le is zárult HP története. A Harry Potter-filmeket sem néztem meg, pedig családom tagjai próbáltak rávenni, hogy legalább a színészek miatt (Alan Rickman, Gary Oldman, Ralph Fiennes, Kenneth Branagh, Emma Thompson) nézzem meg, de sem ők, sem a névsor nem tudtak meggyőzni.
Másnap lóhalálában rohantam haza, hogy a sztori elejét is lássam.
A leginkább az ragadott meg a filmben a könyvvel kapcsolatban, hogy mielőtt elkezdte volna tényleges írni és még csak vázlatai, töredékei voltak, az utolsó könyv utolsó fejezete már készen volt. Ez valami zseniális; előre tudta, hogy majd évek múlva hova akar eljutni. Írom ezt úgy, hogy fogalmam sincs, mi az utolsó könyv utolsó fejezete, és mi minden történik közben. Majd megtudom, mert olvasom.